L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
Melléklet
állomás előtti téren akkor indulásra készen állottak a harangok, két, négy ökör által vont, dúsan díszített szekéren. A szekerek körül felállottak a magyar viseletű lovasbandérium tagjai, akiknek kapitánya ékes, hallható szóval tette megjelentését a megérkezett püspök úrnak. Ezután lassan, méltósággal megindult a díszes menet. Elöl a bandérium, majd a harangokat vivő szekerek, rajtuk és mellettük fehérruhás lányok, utánnok az ünneplő hívek sokasága, áthaladva Szentmihályfán és Csécsénypatonyon, a Benkepatony község bejáratánál felállított díszkapunál Bajcsy Ferenc, ny. jegyző fogadta szívből jött szavakkal a harangokat és a felavatásra érkezett egyháznagyokat. Már fél 11 felé járt az idő, amikor Balogh Elemér dunai püspök a két harangot felavatta. A harangokra öntött és a XC. és CXXII. zsoltárból vett bibliai igék alapján szívhez szóló szavakkal ecsetelte a nap jelentőségét, a harangok hivatását, kérte a híveknek a harangok hívogató szavára hajló készségét. Majd megáldotta a harangokat és a híveket. Ennek utána a gyülekezet a kisebb harang felhúzása után a templomba vonult, ahol Gyalókay László komáromi esperes, nemesócsai lelkész hirdette Isten igéjét Máté ev. 1128 verse alapján, hangsúlyozva a harangok megbecsülését, kiemelve a gyülekezet áldozatkészségét, amely nemcsak a háborúba elvitt egy harangot pótolta, sőt két új harang szavával szolgálja Isten dícséretét. Vágó Ede nemeshodosi lelkész az elesett három hős, ú. m. Csiba Ernő, Leölkes Béla és Gálfy József emlékét megörökítő, a templom falába épített márványtáblát avatta fel. A korunkban annyira nélkülözött, de az elesett hősök által, feláldozott életükkel, megpecsételt szeretet gyakorlására szólította fel a kegyeletes szíveket. Végül Antal Árpád benkepatonyi előkönyörgő tanító olvasta fel a harangokra adakozók névsorát. A harangok és az emléktábla beszerzésének rövid előadásából kiemelkedő mozzanatként kell leszögeznünk azt, hogy az áldozat oltárára vallás különbség nélkül adták ajándékaikat Patonyszél lakosai. Csodálatos áldozatkészség az, amely a mai nehéz időben több mint 100 q búza árát önként adja áldozatul nem nyerészkedésre, hanem lelki, ideális, kegyeletes célra. Az elhangzott beszédeket megelőzték és követték az énekkar által előadott szép énekszámok és szavalatok, melyek a szavalok tehetségéről tettek bizonyságot s járultak az ünnepély színvonala emeléséhez. Különösen kitűntek Nagy Giza, Sidó Bözsike, László Katus és Nagy Imre. Nem lenne tudósításunk teljes, ha meg nem emlékeznénk a benkepatonyi ref. Leányegyház presbitériumának nagy munkájáról. A harangok beszerzése és az emléktábla felállítása az ő cselekedete. „A lélek, az ami megelevenít” - mondja az írás. Ez a lélek munkálkodik a benkepatonyi ref. egyház presbitériumában, a lélek ad erőt és kitartást Antal Árpád tanító úrnak a cél megközelítésére, hogy munkatársaival közös munkája nyomán egyháza „legyen épített város”, legyen ennek a szép célú törekvésnek legyen 1924 október 12-e egy erős bizonysága és záloga az eljövendő jövőnek. {Csallóközi Lapok 1924. október 19., 1. és 2) A világháborúban elesettek emléke Megható lélekemelő ünnepély színhelye volt folyó hó 1 -én Köbölkút község, ahol a világháborúban elesettek emlékére Gedai Pál vasúti alkalmazott kezdeményezésére közadakozásból a falu legszebb terén négy méter magas obeliszket emeltek és szenteltek fel. Utána ünnepély volt, melynek rendezése Stampay János ig. tanító érdeme. {Sajó-Vidék 1925. november 12., 2) Hősök emléke Várgedén Tudósítónk írja. Várgede község lakossága a környékbeliek s a Nógrád nagy érdeklődése mellett, gyönyörű ünnepély keretében leplezte le aug. 29-én a világháborúban elesett hősök emlékoszlopát. Az ünnepi szentmise után, amit a íuleki Dalegylet adott elő szebbnél szebb magyar énekeket a virágokkal díszített emlékoszlophoz vonult az ünneplő közönség gyászfátyollal borított zászló alatt. Komlós Mihály, mint az emlékműbizottság elnöke megnyitó beszédjében kegyeletes szavakkal emlékezett meg a község elesett hős fiairól s azok hozzátartozóiról. Majd a festői, gyönyörűen ezüstözött díszmagyar ruhában megjelent Kubinyi Bertalanné úrnőnek mint az emlékmübizottság védnöknőjének sziveket átjáró beszéde alatt lehullott a fekete lepel s előtűnt a 4 m magas márvány oszlop s rajta aranybetűkkel 38 hősi halottnak a neve. Ezután Szabó László az emlékműbizottság védnöke méltatta szép beszédben a község hős fiainak érdemeit. Majd az egyháznak jelenevő lelkészei áldották meg az 281
