L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
Melléklet
AZ ELSŐ CSEHSZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG IDŐSZAKA (1918-1938) A gelleszéli ünnepély Pünkösdvasárnapján leplezték le a gelleszéli polgárság áldozatkészségéből a háborúban elesett gelleszéli hősök emlékére emelt monumentális emlékoszlopot. Az emlékoszlop hatalmas gránit obeliszk telve virággal, Vörösmarty Mihály625 ezen szavaival: „Nyugosznak ők, a hős fiák, dúló csaták után” alatta begravírozva Gelleszél elesett hőseinek neve. A szertartás délután négy órakor vette kezdetét. Az ünnepélyes aktust Czistler István karosai plébános, egyházgellei adminisztrátor végezte. Dr. Markwarth Gábor dunaszerdahelyi, Dr. Varjú Mihály várkonyi, Schill József bakai, Mandi Győző albári plébánosok és Bódis Aladár szerzetesrendi és Mészáros N. világi papnövendékek segédletével. A gyászszertartás befejeztével, melyen Bükky József egyházkarcsai tanító alkalmi versét énekelte a kántori kar, Czistler István mondotta a következő nagyhatású ünnepi beszédet: Nyugosznak ők, a hős fiák dúló csaták után... Quomodo cantibimus canticum Domine in terra... Egy barátom beszélte, aki megjárta a Szentföldet. A társaság rekkenő hőség, a hosszú út fáradalmai után végre célhoz ért. Saját szemeivel láthatta a Szentföldet. Az ígéret földét, melyet Mózes, az ókor legnagyobb szelleme és prófétája nem láthatott meg, csak messziről. Az ígéret földét, melyért a választott nép negyven évig vándorolt, gyötrődött, szenvedett a pusztában és nem láthatta meg. A Szentföldet, amelyen miután az egész, csődbejutott emberiség szívéből, leikéből kiszakadt Platón imádsága: Utitam disrumpores coelos, et descenderes - bárcsak ütnéd szét az egeket, és szádnál le közénk - amelyen a világra jött a népek várakozása. Azt a Szentföldet, amelyen a „Mester” körüljárt „jót tevén”. És végre azt a Szentföldet, azt a szent várost, amelyben a Mester tanított, szenvedett, meghalt, feltámadott és végre megdicsőült. A társaság lelkére, hogy ne mondjam, ránehezedett az ihlet és a kegyelet. Amikor a Szentsír kápolnájához értek a zarándokok, az ihlet és a kegyelet varázsa alatt mind egy szálig térdre borultak. Ekkor történt, hogy az egyik zarándok, egy barát, a térdelő csoportból felemelkedett és profán, gyenge, emberi szavakkal beszédet rögtönzött. Mindnyájan megbotránkozva néztünk a papra, mondja az én barátom, mert úgy éreztük, hogy mire volt az a beszéd, a gyenge emberi erőlködés, ahol a szívekben, a lelkekben az ihlet és a kegyelet dolgozik. Amikor Nagyrabecsült Hallgatóim 11 község színe előtt egy sírdomb fölött megállók a zsoltárossal én is felkiáltok: Quomodo: cantabimuscanticum Domine in terra... Hogyan énekeljek, hogyan beszéljek Uram ezen sírdomb fölött, úgy hogy ne bántsam, hogy ne sértsem azt a kegyeletes érzést, amely ránehezedik az összes jelenlévő szívére, lelkére, amikor ezen sírdomb felett megállunk, amelyet a gelleszéli népek kegyelete emelt elesett, vértanúhalált halt hős fiainak. Mert beszélnem kell, kényszerítenek a körülmények és az a szerencse, amelyben részem van, amikor a Csallóköznek eladdig legimpozánsabb hősök mauzóleumát az utókornak átadhatom. Nagyrabecsült Hallgatóim, tudós csillagászok tanítják, hogy vannak csillagok, vannak égi testek, amelyeknek a Földtől való távolságát fényévben számítják. Vannak olyan csillagok, amelyeknek a Földtől való távolsága 5-Ó-7-8 vagy még több fényesztendő. Vagyis vannak olyan csillagok, amelyekre a fény, amelynek pedig a legnagyobb terjedési sebessége van, a mi földünktől 5-Ó-7-8 vagy még több év alatt jut el. Ezen csillagok, amelyek estende barátságos mosollyal pislognak a földre, de amelyek csak 5-6- 7-8- esztendő után látjuk azt, ami itt történik, ma rettenetes dolgokat láthatnak itt lejátszódni. Olyan borzalmas és szörnyű eseményeket, amelyeket kevesen éltek át a világtörténelem folyásában. Azokat a rettenetes és borzalmas eseményeket, amelyre ma már sokan úgy gondolnak vissza, mint egy rossz álomra, ami pedig nem volt álom, hanem szörnyű valóság, amely szörnyű valóságnak vértanú hősei lettek azok, akiknek sírja körül most levett kalappal, bánatos szívvel áll 11 község jó magyar népe. Ezek között a vértanú hősök között volt nekem egy vezérkari kapitány barátom. O is elesett a nagy harcban. Mikor egyszer egy évi harctéri szolgálat után először szabadságra jött, azt kérdeztem 625 A vers szerzője Bajza József. Bővebben lásd a 8. számú, Az emlékjelek feliratai című fejezetet! 278
