L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
Melléklet
Oh, mily nagy lehet hát azok bűne, mily súlyos büntetése, kik letaszítják a világot ezen Istentől megalkotott alapokról és azt őrületes vérengzés, végtelen szenvedés színhelyévé teszik. De mi, kiknek leikéből még ezen iszonyú kegyetlenségek sem tudják kiirtani a szeretet, nem azért imádkozunk Istenhez, hogy hozza el reájuk a méltó büntetést és éreztesse velük megtorló kezének egész súlyát, hanem azért könyörgünk: keltse föl ellenségeink államférfiainak lelkűkben a lelkiismeret szavát, ébressze őket szörnyű eljárásuk teljes tudatára, hogy a mi jóságos királyunk, a béke fölkent fejedelme köré csoportosulva, véget vessenek az értelmetlen és céltalan vérengzéseknek, melyek soha nem oldhatják meg a népek nagy problémáit és helyezzék vissza a világot az Isten által megteremtett alapokra, a jogra, az igazságra és békére. „Odakint öldököl a fegyver, itthon pedig pusztít az állandó félelem és rettegés” (Mózes V.k.32 f.25.). valóban szószerint beteljesültek most rajtunk Mózes tanítónk intelmének ezen szavai. Az állandó izgalom és rettegés pusztításait látja a könnyektől fátyolos szemünk, a halál angyala itthon is a szokottnál sokkal nagyobb számban ragadta el híveinket, mialatt ott kint a harcmezőn elhullnak fiaink. Szentegyletünk ezen esztendős emlékünnepén az évben elhunyt tagtársaink után hős fiainkról emlékezünk meg, a vértanúkról, kik életüket adták oda hazájuk szabadságának megmentéséért és vérükkel pecsételték meg ama évezredes igazságot, hogy soha zsidó azt az országot, mely őt gyermekéül fogadta, hütlenül el nem hagyta a veszély idején és a hazáért, melynek fia volt, élni és meghalni egyaránt tudott. Legelőször Schwarcz Ármin tüzér esett el hadnagyának oldalán, híven kitartva mellette a csatának ezer veszélye között, majd Hinder Károly nemesfalvi hívünk fiáról érkezett a gyászhír. Azután Alpár Andor zászlós fejezte be hős halállal életét, utána Jónasz Oszkár málnapatakai hívünk hős fia esett el a dicsőség mezején. Rövid idővel azután három tartalékos tiszt esett el, kik hitközségünk kebeléből indultak hazájuk védelmére: Rothbart József, Szenes Alfréd és Hinder Géza. Valóban ifjúságunknak virágjai voltak ők! Mindhárman a nagyipar terén szolgálták nagy tudással és rendkívüli szorgalommal hazánk közgazdasági fejlődését. Ezen a téren nagy jövő várt volna reájuk és íme a háború öldöklő angyala ketté vágta pályájukat, haladásukat. Ezután Grünbaum Sándor közvitéz lett a gyilkos fegyverek áldozata. A megemlékezés e szomorú órájában látni véllek tégedet, hűséges tanítványom Löfkovics László. Lelki szemeimmel látom a te ifjú erőtől duzzadó vitézi alakodat, hallani vélem okos szavaidat, lelkednek magas szárnyalását, mely egyenlő mértékben hevült hazádért és vallásodért. Oh, hogy az értelmetlen golyó egyszerre véget tudott vetni annyi testi és lelki szépségnek?! A legutóbbi napok hozták a gyászhírt Weisz József tanítóképzőnk jeles növendéke és Stem Mór kereskedőnk hősi haláláról. Eltűntek és több mint egy év óta hír sem érkezett felőlük szeretteihez: Rusznák Illés, Thausz Gyula és Better Hubert. Oh, lebegjen fölöttük, ha még élnek, a te őrző kegyelmed Atyánk! Azoknak a lelkét pedig, kik hősi küzdelmeink áldozatai lettek, áraszd el irgalmaddal az örök hazában Istenünk. Add meg nekik ama legnagyobb jutalmat, melyet ígértél azoknak, kik életüket szent célokért, dicső eszmékért adják oda. Oh, tekints kegyelmeddel reánk, az élőkre Atyánk, gyógyítsd meg sajgó szíveinket, kötözd be vérző sebeinket a jognak, az igazságnak és békének áldásaival. Ámen Dr. Vajda Béla {Losonci Újság 1916. március 9., 1—2) A Pozsonyi Hajós-Egyesület elesett tagjainak emlékére állított relief felavatása Pozsonyban a háború végén, 1918. június 27-én leplezték le a Pozsonyi Hajós-Egyesület háborúban elhunyt tagjainak emlékjelét — egy reliefet - melynek alkotója a neves pozsonyi szobrászművész, Rigele Alajos volt. Az eseményről szóló beszámoló hangvétele és az avató beszéd is sok elemében eltér az ebben az időszakban háborús emlékműveknél elmondott beszédektől, mivel elsősorban a kegyeltről szól, s nem a háborús propagandát, a hivatalos ideológiát közvetítő szónoklat. Jól érzékelteti a különbséget a háborús emlékjeleknél politikai céllal rendezett hivatalos, valamint a politikától mentes kegyeleti megemlékezés között. A beszámolóból többek közt megtudható, hogy az elesettek mikor és milyen körülmények között veszítették el életüket, illetve mikor tűntek el. Rigele Alajosnak erről az alkotásáról ma semmit sem tudunk, Lehel Zsolt sem említi a művész munkásságát összegző kötetében (Lehel 1977). 270
