L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)

Melléklet

A szobor megtekintése után Magyary Pál apátkanonok lelkes beszédben emelte ki a 12-ik gyalogezred hős katonáinak kiváló magyar erényét a haza és a trón iránti szeretetét és ragaszkodását, amelyet a szobor létesítésével is oly szépen kifejezett. Egyben Nagybecskerekre város közönségének nevében örömének és köszönetének adott kifejezést, hogy az ezred a várost egy ilyen szép műemlékkel gazdagította, amely örök emléke lesz az ezrednek s hirdetője a dicső magyar erényeknek. Magyary Pál lelkes éljenzéssel fogadott beszéde után az ezred díszszázada díszmenetben elvonult a szobor előtt, majd fénykép fölvételeket készítettek a szoborról s ezzel a ritka szép és fölemelő ünnepély véget ért.

Külön meg kell említenünk a leleplezési ünnepély sikerült rendezését az ízléses és gondos díszítést, amely az ünnepély fényét nagyban emelte s amelyért a elismerés Ivánfy Géza hadnagyot illeti.

A szoborleleplezés után a tiszti kaszinóban ünnepi ebéd volt, melyen Zombori Erbits Gyulát, a művészt, Jovánovics őrnagyot lelkesen ünnepelték. A 12-es katonák ez ünnepére hivatalos volt a város polgármestere is, aki közbejött akadályok miatt nem mehetett el Becskerekre, de meleghangú táviratban üdvözölte az ezredet az ünnep alkalmából.

Komárom lobogója ott lengett a nemzeti trikolor mellett, mert a háborús sors, ha idegen helyre is vitte a mi bakáinkat, ők mindenkor úgy gondolnak városunkra, mint igazi otthonukra. A 12-esek a hadsereg legjobb katonái közül valók, a városi polgárság pedig, mintha - mióta elkerültek innen - kezdené elfelejteni őket. Minden katona egyforma hős ma, vállvetve harcol mind a békéért és mégis a város és vármegye édesgyérmékéi, a 12-es katonák több, melegebb érdekelődésre, szeretőbb gondoskodásra számítanak a megye s város itthonmaradt polgársága részről. A szobrot is, amely ma Becskereket díszíti, hazahozni akarják, majd a béke idején. Kiáltó és megértést követelőjele annak a ragaszkodásnak, mellyel a 12-esek szükebb hazájuk, ősi Komárom iránt viseltetnek. Reméljük, hogy a szobor, ez igazi mesteri alkotás hazakerül, hogy Komáromra az idegenben is gondoló fiai áldozatkészségéből emelt királyszobor a város megfelelő helyén méltó helyet kap.

(Komáromi Hírlap 1917. május 20., 4)

A trencscni Hunnia emlékmű

Kara szoborművének leleplezése.

Kara Mihály szobrászművész, aki mint harctéri beteg huzamosabb ideig náluk is tartózkodott, a trencséni vár alatti szikla falába a világháború trcncséni hőseinek emlékére dombormüvet vésett. Az emlékművet szerdán, október 4-én d. e. fél 12 órakor fogják leleplezni a következő ünnepi sorrend mellett: Hymnus, énekli a honvéd önkéntesek énekkara. - Szalavszky Gyula v. b. t. t. Trencsén megye főispánja ünnepi beszéd kíséretében leleplezi az emlékművet és átadja a városnak. - Ucsnay Ernő kir. tan. polgármester átveszi az emlékművet a város nevében. - Szózat, énekli a honvéd önkéntesek énekkara.

(Vágvölgyi Lap 1916. október 1., 2)

Az új műemlék

.. .A magyar népnek mindig kiváló érzéke volt a nagy tettek és nagy emberek felismerésében, valamint azok iránt való tisztelet és hála nyilvánításában. Loyalitása közismert és királyának nemcsak megadta mindig a legnagyobb tiszteletet, hanem másoktól is megkövetelte annak megadását, különben a legizzóbb bosszúállás következett minden sérelemért. Széthúzó természetnek és sokszor túlzott politikai közérdeklődésből eredő veszekedéseink mellett az a szerencsénk, hogy a veszély pillanatában egységesen tudtunk frontot csinálni, melynek egységét mindig a király személye képviselte. Talán soha se volt ez a kifelé való egység nagyobb, mint most, mikor tömörsége a veszély rémségével keményszik.

Trencsén város katonai és polgári vezetői kitűnő ötlettel tették kiemelkedővé Őfelsége névnapját nemcsak más napokból, hanem más évek Ferenc-napjaiból is. A ránk szakadt súlyos évek komolyságához méltóan olyan emlékkel hozták ezt a napot kapcsolatba, amely ép oly hosszú ideig fog élni a trencséniek emlékezetében, mint amilyen sokáig beszélnek majd unokáink a dúló világháború gigászi erőpróbájáról. A szokásos zászlódíszen és istentiszteleteken kívül okt. 4-ére hagyta az emlékműbizottság a világháborút megörökítő emlék leleplezését.

264