L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
Melléklet
délelőtt 11 órakor kezdődött, amikorra a lábbadozó telepen felállított, lepellel leborított szobor környékét egészen ellepte a közönség. Az elhelyezkedés után a szobor elé állott Jovánovics Gyula őrnagy, a lábbadozó osztag parancsnoka es a következőket mondotta: Ezredes Úr! Katonák! Mélyen tisztelt vendégek! A hírre, hogy forrón szeretett öreg uralkodónk Ferenc József eltávozott az élők sorából, milliók szemét könny fátyolozta be, a hőséges alattvalók szívét aggódó kétség lepte meg: mit hoz számunkra a jövő?A Mindenható Isten, ki évszázadokon keresztül óvta és védte hazánkat, nem fordította el jóságos gondviselését a bánat s a gyász napjaiban sem s árván maradt hazánknak a Habsburg-Lotharingok nemes törzséből egy minden uralkodói erényekben gazdag sarjat adott fejedelmük ki rövid idő alatt népei hódoló szeretetét nyerte meg. Katonák! És ez a büszke sarj szentség nekünk! Legfőbb hadurunk harcos vezére lett annak a hadjáratnak, melyet leggyűlöltebb, álnok, örökös ellenségünknek, az olaszoknak [sic!] a legyőzésére vezetett, aki mindenkor atyja volt a szürkék regimenteinek, minden szenvedést tűrő, megosztó bajtársa, hőse a bátrak seregének a harcok minden helyén, minden idejében, a nagy háború valamennyi küzdőterén egészen az első vonalig, a lövészárokig. De keveseknek adatott meg mégis, hogy őfelségét láthassák. Ezért érlelődött meg bennem az eszme, szeretett uralkodónk alakját művész kezével fényképei után kőbe mintáztassam, hogy legfőbb hadura képmásának látásából a rettenthetetlen, de harcokban kimerült katona, míg e helyen pihenést keres és talál, mondom, ragaszkodással szolgált Hadurának szoborképéről merítsen új hitet, új erőt, kitartást a további küzdelmekre a végső győzelemig! És tanúskodjék késő nemzedékeknek is ez emlék a hős 12-eseknck a trón és a haza iránt vérrel megpecsételt törhetetlen hűségéről! Engedtessék meg Ezredes úr, hogy lehulljon a lepel a szoborról, abban az erős és biztató reményben, hogy szerencsés jövő áldásai kísérjék Őfelsége uralkodását és végső győzelem koszorúzza küzdelmünket. S most egyesülten küldjünk fohászt a Mindenhatóhoz: Isten tartsa, Isten védje legfőbb hadurunkat s kiáltsuk egy szívvel-lélekkel: Őfelsége éljen! Éljen! Éljen! A katonás tűzzel mondott lelkes beszédre viharos éljenzés zengett föl, amiközben a szoborról lehullott a lepel. (...) A szobor Károly királynak hazai terméskőből faragott mellképét mutatja a természetesnél nagyobb méretben, mintegy kétméteres, tömör, stilizált kőtalapzaton. A szobor kifejezésteli erőteljes munka s alkotója Zombori Erbits Gyula akadémiai szobrász, aki most, mint tartalékos hadnagy szolgál a 12-ik gyalogezredben. A gondos, szép alkotás élénk tetszést keltett a közönség sorában s melegen gratuláltak a szintén jelenlévő mesterének. A szobor talapzatán elől csak a király neve van vésve: ,,Karl”. A talapzat bal oldalán a következő felírás olvasható: „Felállíttatott a világháborúban legfelsőbb Hadurának a Frigyes Ágost Oldenburgi nagyherceg nevét viselő cs. és kir. 12. gyalogezred lábbadozó osztaga által a Trón és haza iránti törhetetlen hűség jeléül. Pfister Gusztáv ezredes, ezredparancsnok antalfalvi Jovánovics Gyula őrnagy, a lábbadozó-osztag parancsnoka. Palkovics István ezredes, pótzászlóalj-parancsnok. ” Mintázta: Zombori-Erbits Gyula szobrászművész, az ezred tart. hadnagya A talapzat jobboldalán ugyanez a felírás van szó szerint német nyelven. A leleplezés után a temesvári 61. gyalogezred zenekara rázendített a Gotterhaltéra, majd utána a Himnuszra, amit a közönség kalaplevéve, a katonaság pedig tisztelegve hallgatott meg. 263
