L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
9. Összefoglalás
szettek és elpusztítottak helyett újakat készíttetnek. Több újonnan állított háborús emlékmű tetejére szintén a második világháborúban a nyilasok által kompromittált turul kerül. Néhány esetben a magyar szent koronás címer is feltűnik. Új emlékjeltípusként jelenik meg, majd terjed el a ma már magyar nemzeti szimbólumnak tekinthető, egykori protestáns temetői sírjel, a kopjafa. Ezeket a kopjafákat/emlékoszlopokat gyakran kombinálják más elemekkel, s díszítik különböző motívumokkal szimbólumokkal, néhánynak kereszt is kerül a tetejére. Általában az elesettek névsorát tartalmazó márványtáblák között állítják fel őket. Az új emlékművek egyik alkotóelemeként felbukkan a kis lélekharang, s már háborús emlékjelként funkcionáló haranglábról is van tudomásunk. Csupán ebben az időszakban emelnek köztéri emlékjeleket a holokauszt zsidó és roma áldozatainak. 1989 előtt csak a zsidó túlélők állítottak valamilyen emlékjelet a temetőkben, ezeken kívül semmi sem emlékeztette a lakosságot az elhurcolt, majd a koncentrációs táborokban meggyilkolt zsidó áldozatokra. Az emlékműveknél elhangzott beszédek a kutatott időszakban szinte sosem nélkülözték a pátoszt, a közhelyeket, mindig megjelent bennük az ellenségkép vagy a politikai bűnbak megnevezése, általában mindkettő egyszerre. Az első világháború kezdeti szakaszában a muszka és a rác ellenséges alakja dominált, később megjelent az oláh, valamint a tálján is. Az ekkor elmondott beszédek leggyakoribb motívumait ez az ellenségkép, illetve az idealizált, vitézi magyar katonaeszmény, a lovagias magyar nemzet, a hősi kard, a Szent István-i Magyarország eszménye, valamint a nemzeti büszkeség megerősítését célzó történelmi utalások, elsősorban a nyugatot évszázadokon át védő magyarság szerepének túlhangsúlyozása, s nem utolsó sorban az osztrák császár (először Ferenc József, majd halála után Károly király) személyi kultuszának erősítése jellemezte. Az 1938-as visszacsatolás után a beszédek fő témáját szintén a fent említett témák képezik, azzal a különbséggel, hogy a király helyett az elsősorban országgyarapítóként emlegetett Horthy Miklós idealizált, heroizált alakjának dicsőítése még hangsúlyosabban jelenik meg, mint a korábbi uralkodóké. Új elem is megjelenik, mégpedig a kereszténység megvédése érdekében a vörösök, a bolsevikok ellen folytatott harc létfontosságának a hangsúlyozása. Magyarország hadba lépését követően egyre hangsúlyosabb szerepet kap a beszédekben az antiszemitizmus, a zsidók azonosítása a bolsevik, vörös ellenséggel, amelyet egyre többször zsidó-bolsevikoknak titulálnak. A szónoklatok azt sugallják, mintha nem is Magyarország támadta volna meg a Szovjetunót, hanem fordítva. A második világháborút követő időszakban a hivatalos beszédek vezérfonalát a felszabadító szovjet hadsereg érdemeinek, illetve a szlovák nemzeti felkelés méltatása, valamint a szocializmus időszakában elért sikerekről szóló beszámolók, a békeharc, a fasizmus fölött aratott győzelem és a Szovjetunió iránti hála képezte. Kezdetben a Sztálin személyi kultuszához kapcsolódó elemek is megjelennek, de halála után (az azt követő ismert történelmi fordulat nyomán) ez elmarad. Később sem marad ki azonban a beszédekből az éppen aktuális csehszlovák és szovjet vezető politikusok érdemeinek méltatása. Ebben az időszakban az imperializmus, elsősorban az Amerikai Egyesült Államok, valamint a NATO a fő ellenségkép. Ennek ellenpontozásaként jelenik meg a Varsói Szerződés fontossága hangsúlyozásának vezérmotívuma. Az elesett, helyi származású magyar katonák emlékjeleinek korabeli avatásánál elmondott beszédek tartalmát, dokumentumok hiányában nem ismerem, azonban feltételezhető, hogy elsősorban a háborús áldozatok emlékének idézése lehetett a fő motívum, hiszen a még élő szülők, özvegyek és árvák emlékeiben elevenen éltek elesett hozzátartozóik. Véleményem szerint ebben az időszakban szólt leginkább a kegyeletről az emlékjelek állítása, mivel a politika nem használhatta ki ezeket a rendezvényeket céljainak propagálására. Az 1989-es rendszerváltást követően a kutatott terület emlékjeleinek avatásán, illetve az ezeknél rendezett megemlékezéseken elhangzott beszédek jellege és témája függ a lakosság nemzetiségi összetételétől, illetve a szónok nemzetiségétől és politikai beállítottságától, habitusától is. A többségében magyar települések politikai szónoklatainak témája a szlovákiai magyarok történelméhez kapcsolódik, s gyakran kerülnek szóba a magyarságot érintő aktuálpolitikai kérdések, az utóbbi években a kettős állampolgárság, a nyelvtörvény stb. Gyakori elem a magyarokkal szembeni történel243
