L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)

8. Az emlékjelek feliratai

HAZÁNK SZENT SZERELME MÉG A SÍRBAN SEM PIHEN LE.

Osgyánban az első világháborús emlékművön többek között a következő sor is olvasható:

A hősök álma felett virraszt a nemzeti kegyelet.

Az izsai református templomban elhelyezett emléktábla szövegírója is hasonló érzelmeket kívánt kifejezésre juttatni:

Drága szent halottak messze idegenben Egy egész nemzet küld értetek imát Hogy a túlvilági fényes seregekben Hős fejelek nyerjen méltó koszorút

A hőskultusz nagyon gyakran jelenik meg a feliratokon, s az elesettek feláldozott életét nem tekintik hiábavalónak. A Losonc járásbeli Vilkén az első világháborús emlékművön például az alábbi sorok olvashatók:

Oh, ne sajnáld annak végzetét Ki a hazáért adta életét!

Az ipolypásztói emlékművön voltaképpen ugyanennek egy másik változata áll:

Oh, ne sirasd meg Annak végzetét,

Ki a hazáért adta életét!

Édesen alszik anyja kebelén,

S áldások őrzik Csendes nyughelyén.

Néhány emlékművön különböző költőktől származó versidézetek is olvashatók. A Kassához közeli Buzita első és második világháborús emlékművén Gál Sándor Kassán élő szlovákiai magyar költő egyik versének részlete szerepel:

Hazatalálni Hazát találni Otthon lenni Legalább a kőben,

Sírok feletti magányban Bennem, bennünk,

Ittlévőkben S eltávozottakban.

A várhosszúréti második világháborús emlékműre Ratkó József sorait vésték:

Amerre jártunk, holtakat hullattunk, százat ezreket.

Hadd tudná aki megmarad, hogy haza melyik út vezet.

A Beretkén 1995-ben felavatott emlékművön Váci Mihály: Még nem elég! című verséből idéztek egy részletet:

NEM ELÉG A JÓRA VÁGYNI, A JÓTAKARNI KELL ÉS NEM ELÉG AKARNI, DE TENNI, TENNI KELL alatta:

ÉLETÜKET ÁLDOZTÁK A HAZÁÉRT

238