L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
7. Az emélkművek alkotói, készítői
A közöltek alapján elképzelhetőnek tartom, hogy Finta a Pöstyén és Nyitra környéki falvaknak itt tartózkodása idején akár több háborús emlékjelet is készíthetett. A Pöstyéni járás településeinek közterein álló első világháborús emlékművekről 2006-ban megjelent kiadványban nem találtam erre vonatkozó adatot, viszont ez nem zárja ki, hogy a templomokban, azok mellett, vagy akár köztereken esetleg ne lennének alkotásai. A kötet szerzője a Pöstyénben és környékén emelt korábbi emlékjeleket nem említi, csupán az első Csehszlovák Köztársaság idején vagy később állított emlékműveket mutatja be, s a szakrális kisemlékek kategóriájába sorolható emlékjelekkel sem foglalkozik (Klčo 2006). 7.2. További ismert alkotók háborús emlékjelei a korabeli sajtó tükrében Az alábbiakban, időrendi sorrendben néhány, a korabeli lokális és regionális lapokban megjelent híradás tükrében azt kísérlem meg bemutatni, hogy az adott időszakban konkrétan milyen háborús emlékjel elkészítésével bíztak meg ismert és kevésbé ismert képzőművészeket, illetve milyen munkákban vettek azok részt. A Felsőnógrád egyik 1915-ben megjelent számában Vígh Ferenc losonci tevékenységéről értesülhetünk: Vígh Ferenc igen jónevű szobrászművész, mint hadapród Losoncra van bevonulva. A szorgalmas művész ezúttal sem pihenteti vésőjét, több apró munkán kívül különösen két monumentális művén dolgozik. Az egyik egy katonatemetőbe való síremlék, a másik egy szép háborús szobor. A művész mindkét emléket Losoncnak szánta teljesen ingyen. Csupán az anyagot fog kelleni a városnak beszerezni, ami csekélységbe kerül, és ekkor a művész teljesen ingyen el fogja készíteni az emlékműveket. Az első minták szerint mindkét mű igen szépnek ígérkezik.TM Ugyanennek a lapnak egy 1916-ban megjelent számában a szerkesztőségébe eljuttatott fénykép alapján Gách István losonci szobrász orosz hadifogságban készült két sebesült katonát ábrázoló szobráról számolnak be: Gyönyörű szobor van előttem. Azaz nem maga a szobor — az valahol a cár birodalmában van alkotójával, a mi kitűnő Gách Istvánunkkal egyetemben, — csak a szobor fényképészeti hasonmása. És míg a mi nagyszerű kőfaragó művészünk, aki vagy nyolc esztendővel ezelőtt oly remeken álmodta kőbe a szabadságot, muszka fogságban faragja nyugtalan lelke látomását. (...) Ha már nem áll módunkban, hogy megmutassam a beszédes szobrot, hadd olvasom le itt a nyilvánosság előtt a messze vetődött magyar művész igazságait. Két sebesült katona egymást támogatva vonszolja testét. Hatalmas herkulesi alak az egyik. Fájdalomtól eltorzult arca egy óriásé, ki néma esdekléssel kéri szánalmunkat. Jobb karja nyakába vetett kendőben nyugszik. Sapkája, kövéres, szelíd szláv arca mutatja, hogy orosz. Látszik, hogy alig áll a lábán, mégis segíteni akar a másik sebesültnek. Bal karjával átölelve tartja az izmos, de súlyos sebtől gyötört magyar honvédet, aki kínjában hátrahanyatló fejét a megbékélt ellenség vállához támasztja. Bal combján két tenyérnyi foltban szakadt fel a vitézkötéses magyar nadrág és ott tátong előttünk bekötetlenül a gránát tépte iszonyú seb. A magyar vitéz bot gyanánt használja puskáit, jobb karjával az oroszba kapaszkodik. És amint jönnek, amint egymásba fogódzva vonszolják magukat a kötözőhely felé, olyan a két megbékélt ellenség, mint két szerető testvér. Ez a két harcos már megértette a háború tragikumát s a sebesült muszka óriásban már nyoma sincs a nagyravágyás ördögének, de egész lényében újra él az a lágy orosz emberszeretet, amelyet úgy ismerünk és úgy megszerettünk lángeszű íróik és művészeik leikéből. Vájjon az idegenbe sodort magyar művész nem a feltámadt orosz lélek érzelmeiről akar-é hírt adni nekünk, akik a háború első percétől hívek vagyunk az emberszeretet szívbeli parancsához? H. Gy.597 598 597 Szobrászművész Losoncon. Felsőnógrád, 1915. december 9., 2. p. 598 Magyar szobor orosz fogságban. Felsőnógrád, 1916. június 1., l.p. 226
