L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)

5. Szakrális kisemlékek mint a háborúk jelei

A második világháború idején máshol megjelent korabeli lapokban is szép számban találhatók a szakrális kisemlék kategóriájába sorolható háborús emlékek állítására vonatkozó hírek. A Gömör című lap az egyik, 1942. évi számában a rimaszombati főtéri római katolikus templom előtt felállítandó Magyarok Védasszonya szobrának tervezetéről számol be:

Magy>arország Védasszonyának szobrát a róm. kát. templom elé. Raddny Lajos esperes-plébános az elmúlt vasárnap két ízben tartott szentbeszédében egy kedves terv alapkövét tette le. Azt a megvalósulásra érdemes eszmét vetette fel, hogy az ez év tavaszán megújuló róm. kát. templom elé állíttassék fel Magyarország Védasszonyának, a Boldogságos Szűz Máriának szobra. Ez a szobor nemcsak a hitélet megerősítését, de főterünk megszépítését is szolgálja. Hisszük, hogy Rimaszombat város társadalma jól ismert áldozatkészségével lehetővé teszi ennek a nemcsak vallásos, de hazafias érzésből fakadó szép gondolatnak mielőbbi megvalósulását, hogy már ebben az esztendőben levetett föveggel köszönthessük a mi égi Patrónánk szobrát és könyöröghessünk általa magyar hazánk szebb és boldogabb jövendőjéért.48S

A második világháború idején a különböző fegyvernemhez kötődő harci egységek védőszentet választottak maguknak, ennek a szentkultusznak a szorgalmazásában és erősítésében a politika és hadügy mellett elsősorban a katolikus egyház játszott vezető szerepet. A Szent Kristóf-kultusz a katonaságnál még a háború előtt megjelent, az Országos Tiszti Tudományos és Kaszinó Egyesület és Motoros Osztálya szervezésében 1939 júniusában Szent Kristóf-szobrot avattak, ekkor vált a honvédség gépkocsizó alakulatainak védőszentjévé. Később a Ludovika Akadémia tisztjei szorgalmazták, hogy a szent legyen a páncélos csapattest hivatalos védőszentje. Egy fegyvernapi ünnepség keretében 1941 augusztusában már fel is avatták és megkoszorúzták a Ludovika Akadémia kertjében „Szent Kristóf, a páncélosok védőszentje” szobrát. Ezen a rendezvényen a frissen végzett, ünnepélyes esküt tévő páncélos hadnagyok a Ludovika Akadémián rendezett versenyen nyújtott teljesítményükért egy fémplakettet is átvehettek a következő felirattal: „Szent Kristóf légy velünk - győzzön igazunk, győzzön fegyverünk!” (Kovács 2006, 197-240). Az általam kutatott területen nincs tudomásom egyetlen háborúhoz kötődő Szent Kristóf-szoborról vagy más emlékjelről sem. A rendszerváltás után Szent Kristóf, a páncélosok védőszentje címmel a Magyar Honvédség kiadásában megjelent kötetben sem találtam adatot Szent Kristófhoz kötődő egyetlen emlékjelről sem (Wehli-Bonhardt-Éden 1993). 488 489 490

5.2. Emléktáblák

E fejezet bevezetőjében említettem már, milyen meghatározó szerepet játszottak az egyházak a világháborús emlékjelek állításában, s több példát is hoztam a templomok belső és külső falán elhelyezett emléktáblákra vonatkozóan. Több településen nincs köztéri emlékművük a világháborúban elesetteknek, azonban a templomokban vannak emléktábláik. Már az első világháború idején sor került templomi emléktáblák elhelyezésére, de a legtöbbet az impériumváltást követően, az első Csehszlovák Köztársaság idején avattak fel. Az egyházak képviselői általában a sajtó útján is szorgalmazták az emléktáblák létesítését:

Hősök emléktáblája Dunamocson. Szlovenszkóban a „ Csallóközi Lapok”foglalkozott a ,,Hősöknek emléktáblát” c. riporttal. Tudósítónk arról értesít, hogy már több egyház keretében mozgalom indult meg aziránt, hogy a hősök nevei a templomokban emléktáblákkal megörökíttessenek. Dunamocson, Komárom megy’ében Csiba Gyula ref. Lelkész fáradozott eme ügyben és így augusztus havában nagy ünnepség keretében leplezik ott le a ,, Hősök emléktáblát". Bizony jó volna, ha e példát a többi hitközségek másutt is mielőbb követnék.m

488 Gömör, 1942. február 22., 1. p.

489 A kiadvány nem került könyvárusi forgalomba.

490 Hősök emléktáblája Dunamocson. Csallóköz Lapok, 1924. július 27., 2. p.

184