L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
2. Kutatástörténet
2. Kutatástörténet A témával kapcsolatos néprajzi vonatkozású szakirodalom viszonylag szegényes, a néprajzkutatók nem fordítottak különösebb figyelmet e problémakör vizsgálatára. Kovács Ákos elsőként hívta fel a figyelmet a világháborús emlékművekre (egyben a szociológiai szemléletű művészeti és környezetkultúra vizsgálatára is), s még 1980-ban a Hatvani Múzeum munkatársaként indított el egy nagyon fontos kutatást. Többezer kérdőívet küldtek szét azzal a céllal, hogy feltérképezzék a Magyarországon állított első világháborús emlékjeleket. A fényképanyagból Monumentumok az első világháborúból címmel Budapesten - a Műcsarnokkal és a Népművelési Intézettel közösen - kiállítást is rendeztek (Kovács 1985, 3). A felmérés során összegyűlt anyagot igyekeztek minél több szempontból bemutatni, ezért a feldolgozásába különböző szakterületek kutatóit is bevonták. Az eredményeket tartalmazó tanulmánykötet a fent említett kiállítás alkalmából jelent meg. Ezen írások a téma kutatói számára ma már megkerülhetetlenek.'’ Az utóbbi néhány évben a köztéri alkotásokkal kapcsolatban számos fontos kötet és tanulmány látott napvilágot. Ma már aránylag sok ismerethez juthatunk nem csupán a szoborállításokkal, hanem a szobordöntésekkel kapcsolatban is. Több kutató is foglalkozott az impérium- és politikai rendszerváltások köztéri alkotásokra gyakorolt hatásával, elsősorban az 1989 utáni tendenciákkal, valamint a szobrok szimbolikus térfoglalásban betöltött szerepét illetően (Pótó 2003; Dent 2009). Pusko Gábor egy tanulmányban azt szemlélteti, milyen szerepet töltött/tölt be az 1945 utáni időszakban világháborús emlékjelként elterjedt, illetve háborús emlékmű részeként is állított harci eszköz, az ágyú az etnikai jellegű szimbolikus térfoglalás eszközeként egy gömöri kisvárosban Tornaiján (Pusko 2007). Ľubomír Lipták: Helycserék a piedesztálokon című tanulmányában Közép-Európa egyes korszakainak szoborállítási tendenciáit elemzi, különös tekintettel az erre a régióra oly jellemző szobordöntések tükrében (Lipták 2000). A mai Szlovákia területe ebből a szempontból nagyon jó kutatási alapul szolgált a szerzőnek, hiszen az impériumváltások és a politikai változások során az állítás és rombolás, a közterek és emlékjelek politikai felhasználása és kisajátítása szinte már megszokott jelenség. A nemzetiségileg vegyes, illetve a zömében magyarlakta régiók e szerző témája szempontjából különösen kiváló kutatási terepnek bizonyultak, hiszen itt a szoborállítás és rombolás egyfajta „politikai népszokássá” vált, amelyet hol az egyik, hol a másik nemzet gyakorolt. Lipták tanulmányában a háborúkhoz, illetve az 1919-es eseményekhez kötődő emlékjelekkel kapcsolatban is közöl adalékokat. Többek közt megtudható, hogy 1976-ban Szloválcia-szerte 1333 olyan emlékművet tartottak nyilván, amelyet a szlovák nemzeti felkelés, és 1040 olyat, amelyet a felszabadulás emlékére állítottak (Lipták 2000, 278). A kutatott területen a pozsonyi Magyar Kultúra Múzeuma kutatási programja keretében 2005-ben kezdték el a magyar közösséghez, a magyar kultúrához kötődő 1989 után állított valamennyi köztéri alkotás számbavételét, módszeres dokumentálását, köztük a háborús emlékjelekét is. A kutatást Hushegyi Gábor a múzeum munkatársa végzi, aki a 2007-ig feltérképezett objektumok alapján tanulmányban foglalta össze az emlékműállításokkal kapcsolatos eredményeit és tapasztalatait, valamint összeállította a magyar vonatkozású köztéri emlékjelek tipológiáját is (Hushegyi 2007, 69-76). Zeidler Miklós A revíziós gondolat című kötetében átfogó képet ad az ehhez az eszméhez kötődő köztéri alkotásokról, többek közt a témámhoz is szorosan kötődő országzászlós emlékművekről (Zeidler 2009, 192-229). Klamár Zoltán egy többnemzetiségű vajdasági falu, Pacsér viszonylatában azt vizsgálta, 6 6 Többek közt Sinkó Katalin: A nemzeti emlékmű és a nemzeti tudat változásai (Kovács 1985, 5-25); Kovács Ákos: „Emeljünk emlékszobrot hőseinknek!" Az első világháborús monumentumok eseménytörténetéhez (uo. 26-35); Hankiss Elemér: Nemzetvallás. Immanens és transzcendens vallások (uo. 36—48); Kovalovszky Márta: Kegyelet-szolgáltatás. Az első világháborús emlékművek történetéhez (uo. 48-54), Voigt Vilmos: Közvetítő és átmenet = turul. (uo. 55-63); Szabó Miklós: A magyar történeti mitológia az első világháborús emlékműveken (uo. 65-73); Nagy Ildikó: Az első világháborús emlékművek. Esemény- és ideológiatörténet (uo. 74-81); Sztrés Erzsébet: Egy emlékmű metamorfózisa (uo. 82-85). 15
