L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)

1. Bevezetés

tartozó objektumok, illetve a királyszobrok, az 1938-as visszacsatolás után megjelent országzászlós háborús emlékművek, valamint az emlékjelként funkcionáló harci eszközök (mint a tank és az ágyú), amelyek 1945 után tűntek fel tájainkon. Formai szempontból is külön kategóriát képviselnek a fából faragott emlékoszlopok/kopjafák, amelyek háborús emlékjelként az 1989-es rendszerváltás után terjedtek el a térségben. Ezek nem csupán formai, hanem ideológiai szempontból is egy sajátos csoportot alkotnak, mivel magyar nemzeti szimbólumként tekintenek rájuk, függetlenül attól, hogy milyen ornamensek vagy jelképek szerepelnek rajtuk (vö. L. Juhász 2005). A holokauszt emlékjelei szintén speciális csoportot alkotnak. A róluk szóló fejezetben külön tárgyalom a zsidó és a roma holokauszt, valamint a zsidómentők emlékjeleit, és az áldozatok emlékét megörökítő családi sírjeleket is. A hagyományosan értelmezett szakrális kisemlékek kategóriájába tartozó háborús emlékjelek (emléktemplomok, emlékkápolnák, kálváriák, lourdes-i barlangok, szentek szobrai, harangok, haranglábak, kérő- és hálatáblák, szentképek stb.) egy kategóriába kerültek. Mivel valamennyi korszakban állítottak ilyeneket, s napjainkban sem szakadt meg ez a folyamat, az átfedések elkerülése miatt volt szükség egy ilyen külön fejezetre. A vallás, illetve a népi vallásosság szempontjából történő csoportosítás egy egészen más megközelítést tesz lehetővé mind formai, mind pedig az ezekhez az objektumokhoz kötődő rítusokat illetően. Egy rövid fejezetben kitérek a Matica slovenská által a közelmúltban elhelyezett emléktáblákra is, amelyeket a második világháború szlovák áldozatainak állított.

A sajtóhíreknek köszönhetően több olyan emlékjelről is tudomást szerezhetünk - elsősorban az első világháború idejéből -, amelyek ma már nem léteznek, s az emlékezetből is kikoptak. Mivel az adott korban jelentős funkciót töltöttek be, sok fontos adalékkal szolgálnak a témánkhoz, így indokoltnak tartottam ezek bemutatását is. Még azokban az esetekben is, amikor ezek szlovák városokban (Pöstyén és Trencsén), s nem közvetlenül a kutatott területen találhatók. Az első világháborúhoz kapcsolódva egy külön alfejezetben foglalkozom a harctéri festészettel, illetve a képzőművészet háborús propagandában betöltött szerepével is. Egyfajta illusztrációnak szántam annak szemléltetésére, hogy az emlékműveken túl sok más konkrét jelet is hagyott a háború. Mivel a kutatott terület vonatkozásában eddig még senki sem foglalkozott ezzel a témával, egyúttal szerettem volna felkelteni a téma iránt a művészettörténészek érdeklődését is.

Az első világháborúhoz kapcsolódnak azok a harci cselekmények, amelyek a háborút lezáró békeszerződések határmódosításai után zajlottak a kutatott területen a csehek és a magyarok, pontosabban a légionáriusok és a vörös katonák között. A harcoknak civil áldozatai is voltak, valamint a cseh légionáriusok elleni megmozdulásoknak is voltak halálos veszteségei. A nekik állított emlékjelek bemutatása is egy külön alfejezetbe kívánkozott.

A második világháborúhoz is szorosan kötődnek olyan események, amelyek - bár kevesebb emberáldozattal jártak - drasztikus hatással voltak a kutatott terület lakosságának életére. Ilyen esemény a civilek elhurcolása szovjet munkatáborokba, illetve a magyarok kényszertelepítése Csehszlovákiából Magyarországra és csehországi deportálásuk. A kutatott területen ma már számtalan, az említett háborút követő eseményekhez kötődő emlékjel áll. Ezek részletes bemutatására terjedelmi okokból ebben a kötetben nem térek ki, csupán érintőlegesen említem a málenykij robot emlékjeleit.

Az emlékjelek állítóinak és alkotóinak, valamint az ezeken szereplő feliratoknak külön fejezetet szentelek. Amint az Előszóban már említettem, az emlékművekhez kapcsolódó programok, rítusok elemzése, valamint az elméleti összegzés terjedelmi okokból ebből a kötetből kimarad, s a fentebb említett fejezetekkel együtt a későbbiekben szándékozom visszatérni rá.

Az áldozatok emlékjeleinek néprajzi szempontú vizsgálatában nagyon fontos szerepet töltenek be az ezekhez kapcsolódó szöveges alkotások, jelen esetben az alkalmi versek. Mmd az egyes típusok tárgyalásánál, mind pedig a Mellékletben többször is idézek, illetve közlök ezekből a költeményekből. Aprólékosabb elemzésük viszont szintén szétfeszítené e munka kereteit.

14