L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
4. Holokauszt
A 2000 óta rendszeressé vált Mártímap alkalmával ennél a kemencénél a résztvevők mécsesek gyújtásával emlékeznek az áldozatokra. 1948. szeptember 26-án a komáromi temetőben egy másik mementót is felavattak, mégpedig azon mártírok emlékére, akik Komárom környékén az erőltetett menetben pusztultak el, amikor az osztrák határ felé hajtották őket, valamint, akiket a komáromi nyilasok lőttek a Dunába. Az emlékjel az áldozatok tömegsírján áll. Később ugyanitt egy nagyobb méretű fekete márványból készült emlékművet is elhelyeztek magyar nyelvű felirattal: 1945 TÖMEGSÍR ITT ALUSSZA SZOMORÚ ÁLMÁT 114 ZSIDÓ ÜLDÖZÖTT AKIK ÉLETÉTA SZABADSÁG HAJNALÁN KIOLTOTTA A GYŰLÖLET EMLÉKÜKET MEGŐRZI A SZERETET A komáromi tömegsíron felállított emlékjel nem az egyetlen a térségben. A fentiekben már szóltam az érsekújvári temető emlékjeleiről, de hasonló mementó jelöli többek között a Pozsonyligetfaluban legyilkolt zsidó áldozatok tömegsírját is. Itt 1600 magyar zsidó részére 1944-ben koncentrációs tábort hoztak létre. Közvetlenül a világháború befejezés előtt közel 500 személyt legyilkoltak, s több tömegsírba temették őket (Bárkány-Dojč 1991). A mártírok temetőjében 1958-ban közös emlékművet állítottak az áldozatoknak a következő felirattal: Tu odpočíva 497 nevinných obetí ktoré na jari 1945 na prahu našej slobody zavraždili v Petržalskom cintoríne fašistickí vrahovia. Nech je tento hrob trvalou výstrahou proti hrôze fašizmu. Večná pamiatka mučeníkomZ353 Az emlékművön azoknak az áldozatoknak a nevei olvashatók, akiket azonosítani tudtak, miközben néhány azonosított személynek külön sírja van (Bárkány-Dojč 1991, 56). Ladislav Snopko, egykori szlovák kulturális miniszter javaslatára 1992-ben határozat született, hogy azokban a városokban, ahonnan transzportokat indítottak, emléktáblákat helyezzenek el az áldozatok emlékére. Ebben az évben volt az 50. évfordulója, hogy Szlovákiából az első zsidó transzportokat a koncentrációs táborokba küldték. Michal Kern pozsonyi szobrászművész kettétört mózesi kőtáblát szimbolizáló alkotásai a következő helyekre kerültek: Poprád (innen indult a szlovákiai zsidók első transzportja), Liptószentmiklós (felételezhetően innen indították az első lánytranszportot), Bártfa, Érsekújvár, Kassa, Nyitra. Továbbá Besztercebányán a Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeumában és Izraelben, a Yad Vashem Intézetben is felavattak egyet-egyet. Mivel az akkori Komáromból is indultak transzportok - igaz valamivel később, 1944 nyarán - a zsidó Menházhoz tartozó zsinagóga külső falán is elhelyeztek egy kétnyelvű feliratot tartalmazó táblát: Z KOMÁRNA V ROKOCH 1942-1944 DEPORTOVALI 1922 ŽIDOVSKÝCH OBČANOV DO KONCENTRAČNÝCH TÁBOROV CELEJ EURÓPY NA VEČNÚ PAMIA TKU UMUČENÝM 353 „Itt nyugszik 492 ártatlan áldozat,/ akiket 1945 tavaszán, szabadságunk küszöbén/a ligetfalusi temetőben gyilkoltak meg/ a fasiszta gyilkosok./Figyelmeztessen ez a sír mindörökké /a fasizmus szörnyűségeire./ A mártírok örök emlékezetéül!” (L. J. I. ford.) Die jüdische Gemeinden in der Tschechoslowakischen Republik nach dem zweiten Weltkrieg. Prag, 1959, 133. p. 137
