L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
4. Holokauszt
Az eltemetett szappanokkal kapcsolatban Európa további különböző pontjairól is találunk adatokat. A mai Magyarországra vonatkozóan Somodi Henrietta írja a Bács-Kiskun megyei temetőkben végzett kutatásait összegző kötetében: „Néhány magyarországi és közép-európai temetőben úgynevezett szappansírokat is találunk (...) A háború után néhány túlélő felkutatta és felvásárolta ezeket és kegyeletből eltemette” (Somodi 2001, 19). A gyulafehérvári emlékjel kapcsán Ruth Ellen Gruber az európai zsidó emlékhelyeket bemutató kötetében a következőket írja: „Több más romániai temetőhöz hasonlóan itt is olyan emlékmű áll a bejáratnál, amely alatt zsidók holttestéből készült szappant temettek el” (Gruber 2010, 258). Losoncon a mai napig sem emeltek köztéri emlékművet a város zsidó áldozatainak. A temetőben a túlélők az új zsidó temető szertartásterme előtt állították fel a Winkler Oszkár által készített emlékművet háromnyelvű (szlovák, magyar és héber) felirattal: Mártírjaink emlékére. Pozsonyban 1997 augusztusa óta emlékezteti az utókort a zsidó áldozatokra egy mementó az egykori neológ zsinagóga helyén: a Szent Márton székesegyház és a Duna Szálló épülete között. A híd és az autópálya építésekor lerombolt zsinagóga üresen maradt helyén a rendszerváltás után valaki a következő feliratot festette a kövezetre: „Itt zsinagóga állt!” Problematikusán alakult a holokauszt-emlékmü ügye Komáromban, ahol 1922 áldozata volt a holokausztnak (Raab 2000, 45). A könnyebb áttekintés érdekében az alábbiakban a komáromi emlékjeleket felavatásuk időrendi sorrendjében mutatom be, kitérve az ezekhez kapcsolódó máshol állított emlékjelekre is. A vészkorszakot túlélő komáromi zsidók néhány évvel a második világháború befejezését követően a Menházhoz tartozó kis zsinagóga falában holokauszt-emlékműként egy jelképes kemencét alakítottak ki, ide helyezték el két évvel később, 1950-ben a komáromi áldozatok névsorát tartalmazó emlékkönyvet (Raab 2000, 45). Az emlékezésnek, emlékeztetésnek erről a formájáról Komoróczy Géza is említést tesz: Az első keresztes hadjárat után - amikor is Európa-szerte nagyon sok zsidót gyilkoltak le Szentföldre vonuló katonák - az akkori „tragikus eseményeket megörökítő héber nyelvű krónikák mellett a legfontosabbak ezek között az ún. Memorbukh-ok: az áldozatok nevének jegyzékei, amelyeket az illető községben szertartási keretek között (mazkir) rendszeresen felolvastak”. Komoróczy szerint helyesebb volna, ha magyarul „emlékeztető könyv”-nek neveznénk őket (Komoróczy 2000, 171). Ez a műfaj napjainkig fennmaradt, a holokauszt után is sok hitközség emlékkönyvét készítették el a túlélők.350 A hitközségi jegyzőkönyv tanúsága szerint a komáromi emlékjelet 1948. március 14-én, vasárnap avatták fel (erre a napra a hitközség vezetősége általános böjtnapot hirdetett). Délelőtt 9.30-kor megemlékező istentisztelettel kezdődött a rendezvény, amire csak a hitközég tagjait hívták meg.351 352 A könyvet őrző jelképes kemence fölött elhelyezett fehér márványtábla héber nyelvű felirata magyarul a következőképpen hangzik: Örök emlékezetül az Örökkévaló szent csarnokában. A szenteknek, férfiaknak, asszonyoknak és gyermekeknek, szent közösségünk tagjainak, itt Komáromban — épüljön fel Cion és Jeruzsálem — akik meghaltak kínok között, és kegyetlenül megölettek a munkatáborokban, és akik elhurcoltattak a 704. évben [=1944] az üldöztetés földjére mint a vágóhidra vezetett nyájat megölettek, lemészároltattak és elégeltettek az átkozott gonoszok által, az apák, az anyák és gyermekek, a szerettek és az életükben kedvesek, jámborak, igazak és tiszták együtt az Örökkévaló nevének megszenteléséért. Tartsd meg őket Isten jó emlékezetben a világ maradék igazaival együtt, és bosszuld meg Izrael fiai ezreinek vérét, ahogy a prófétáid által mondatott: ,,Megfizetek a vérontásért, nem hagyom büntetés nélkül. Az Úr a Sionon lakik” (Joel 4,21) LIBEK [Legyen lelkűk bekötve az élet kötelékébe]^2 350 Hasonló jelenséggel a felső-ausztriai Enns-ben találkoztam. A második világháborúban elesettek nevét tartalmazó könyvet (Namensbuch Gefallenen) az emlékművön kialakított üregben helyezték el. 351 AKomáromi Zsidó Hitközség 1948. február 22., illetve az 1948. március 7-i jegyzőkönyve. 352 A héber szöveg fordításáért Bányai Viktóriának tartozom köszönettel. 136
