L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
3. A háborúk jelei a politikai események tükrében
esetben kopjafával jelölték meg. A kisalföldi Köbölkúton például a helyi temetőben eltemetett vörös katonák nyughelyét, Ipolyszakálloson pedig ismeretlen magyar katonák sírhelyét jelölték meg. A gömöri Várhosszúréten 1994-ben a második világháború során a helyi katolikus templom kertjében eltemetett magyar katonák emlékére több elemből - faragott oszlopokból és keresztekből - álló emlékművet avattak. Ugyanitt külön kopjafával jelölték meg az 1944-ben elesett Nagy Ferenc honvéd sírját is. A helyiek kegyeletőrzésének köszönhetően az említett honvéd Magyarországon élő fia is megtalálhatta édesapja sírját, amely után évtizedek óta kutatott.318 319 A szóban forgó kategóriába besorolhatjuk a fentiekhez hasonló stílusban készült, faragott oszlopelemek és más tartósabb anyagok kombinációjával készült emlékjelek különféle változatait is. Két példa erre: a gömöri Berzétén márványból készült, kétnyelvű feliratot és az elesettek névsorát tartalmazó emlékjelet hatalmas oszlopokból készült kapuszerü alkotás keretezi; a második világháborúban elesett és elhurcolt nagyidaiak emlékére népi motívumokkal díszített, fából faragott oszlopokból kialakított kapuszerü keretben egy magas kőoszlopon kétnyelvű felirat és az áldozatok névsora olvasható. Összefoglalva elmondható, hogy a fentiekben tárgyalt emlélcjeltípus elterjedése háborús emlékjelként kötődik a világ magyarsága körében tapasztalható retradicionalizálódási folyamatokhoz, amelyekben a nemzeti jelképek egyre jelentősebb szerepet töltenek be. A kopjafamítosz erősödése nagyban hozzájárult az egykori protestáns sírjel új funkcióban történő elterjedésében. Erdély kivételével a Magyarország határain kívül élő magyarok körében először éppen az általam kutatott területen jelent meg a kopjafa nemzeti szimbólumként, s elterjedésének intenzitása is itt tűnik a legerőteljesebbnek. 3.6.2. A Matica slovenská emléktáblái A Matica slovenská szlovák kulturális szervezet Dél-Szlovákia több magyarlakta településén helyezett el 1998-ban emléktáblát. Ezek általában a szervezet tulajdonában lévő ingatlanokra kerültek, illetve néhány esetben más, ugyancsak a szlováksághoz kötődő épületre. A táblákkal azoknak a szlovákoknak kívántak emléket állítani, akik az 1938 és 1945 között „a Magyarország által megszállt területeken áldozták életüket a Szlovák Köztársaság függetlenségéért”. Az 1998-ban felavatott, fölül Szlovákia címerével díszített komáromi fekete márványtáblán az alábbi felirat olvasható: Občanom Slovenska, ktorí roku 1938-1945 počas maďarskej okupácie južného Slovenska trpeli a položili životy za suverenitu a územnú celistvosť Slovenskej republiky. Svetový rok Slovákov 1998č'9 A Duna melletti Bősön felavatott emléktábla szövege részben eltér a komáromitól, ebben az esetben a Matica slovenská és az Állami Vízgazdálkodási Építővállalat közös kezdeményezéséről van szó, s a bősi vízierőmühöz is kapcsolódik. Az erőmű irányítótornyának falán a Szlovákság Világéve alkalmából 1998-ban felavatott tábla felirata: OBČANOM SLOVENSKA KTORÍ R. 1938-1945 POČAS MAĎARSKEJ OKUPÁCIE JUŽNÉHO SLOVENSKA TRPELI A POLOŽILI ŽIVOTY ZA SUVERENITU A ÚZEMNÚ CELISTVOSŤ 318 A sírhely megtalálásának történetét egy újságcikk is megörökítette: Korcsmáros László: Magyar tölgy. Balladás történet egy sírhalomról. Szabad Újság, 1994. december 21., 6. p. 319 A szöveg magyar fordítása: „Szlovákia polgárainak, akik 1938-1945 között, Dél-Szlovákia magyar megszállása idején szenvedtek és életüket áldozták a Szlovák Köztársaság függetlenségéért és területi sérthetetlenségéért. A szlovákok nemzetközi éve 1998.” (L. J. I. ford.) 123
