L. Juhász Ilona: Neveitek e márványlapon… A háború jelei (Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai szempontú értelmezéséhez) - Jelek a térben 3. (Somorja, 2010)
1. Bevezetés
1. Bevezetés Munkámban Dél-Szloválcia zömében magyarlakta vidékein található vagy egykor létezett olyan emlékjeleket mutatom be, amelyek közvetlenül vagy közvetve kötődnek az első és a második világháborúhoz, s abból a célból készültek, hogy e két világégés során életüket vesztett személyek emlékét - az elesett katonák és polgári áldozatokét egyaránt - megőrizzék. Az adatgyűjtés során, saját terepkutatásaimon túl,2 elsősorban a vizsgált területen megjelent korabeli országos és regionális lapok a témával kapcsolatos anyagát vizsgáltam.3 A különböző hírek és részletes beszámolók segítségével viszonylag pontosan rekonstruálhatók az emlékjelek állításával kapcsolatos tendenciák. A háborúhoz kötődő monumentumok állításáról, vagy az azoknál lezajlott ünnepségről olyan részletes beszámolók is megjelentek, amelyekben sokszor még az emlékműhöz elhelyezett koszorúra írt szövegeket is közölték. Számos esetben olvashatók a szónoklatok teljes szövegei, vagy azok terjedelmes összefoglalásai. Ugyancsak gyakran közöltek ebből az apropóból - általában valamelyik helyi értelmiségi (pap, tanító) által - írt alkalmi verset is. Sok esetben végigkövethetjük egy emlékjel sorsát az ötlettől a gyűjtésen át egészen a felavatásáig. Fontos adalékokhoz juthatunk továbbá az emlékműveknél rendezett ünnepségekre, megemlékezésekre, valamint a kapcsolódó kultusz korszakonkénti változásaira vonatkozóan is. A híradásokból fény derül az emlékjelet állítok és állíttatok, illetve az ötletet felvető személyek vagy szervezetek, adakozók kilétére, s megtudható, kik vettek részt az ünnepségeken, mely politikus, illetve politikai párt képviseltette magát. Valamennyi témánál bőségesen idézem majd ezeket a híreket. Noha a regionális, illetve a helyi lapokra mint nélkülözhetetlen, fontos információkat hordozó forráscsoportra Szilágyi Miklós már évtizedekkel korábban felhívta a figyelmet (Szilágyi 1986, 41—50), ám a forráscsoport a mai napig nem vált a magyar néprajz általánosan elfogadott és kellőéppen kiaknázott bázisává, aránylag kevés kutató használta fel munkája során ezt a - véleményem szerint - kihagyhatatlan lehetőséget. Pozitív ellenpéldaként Kovács Ákos munkásságát említhetem, aki a korabeli sajtóból nyert információk segítségével többek közt néhány tévhitet (a tárogató mint ősi magyar hangszer; az aratóünnep ősisége stb.) is megcáfolt (Kovács 2006). Veres Emese Gyöngyvér a román hadsereg 1916 augusztusában végrehajtott erdélyi betörését, valamint annak következményeit bemutató dokumentumgyűjteményében az események rekonstruálásában nagyrészt a korabeli sajtóhírekre támaszkodik (Veres 2008). Megvallom, hogy a kutatott területen szlovák nyelven megjelent lapokat egyelőre nem vizsgáltam, csupán néhány kétnyelvű (magyar-szlovák) periodikumot. Természetesen tudatában vagyok annak, hogy egy pontosabb kép megrajzolásához szükség lett volna a szlovák nyelvű sajtó áttanulmányozására is. A munka rendkívüli időigényessége miatt ez egyelőre nem állt módomban. A vizsgált magyar nyelvű periodikumok száma aránylag magas, mivel arra törekedtem, hogy ezek lehetőleg minél jobban (és árnyaltan) fedjék le a kutatott területet. Az első világháborúhoz kötődő emlékjelek kutatása során a zömében szlovák lakosságú nagyobb városokban megjelent (magyar vagy német nyelvű) hírlapokat is átlapoztam, s ennek köszönhetően számos olyan emlékjelről szerezhettem tudomást, amelyeket az első Csehszlovák Köztársaság idején ledöntöttek vagy megsemmisítettek, s ma már senki sem emlékszik rájuk. Mivel nagyon sok anyagot sikerült összegyüjtenem, nem kis fejtörést okozott a válogatás. Nehéz volt eldöntenem, hogy mit használjak fel, illetve mit hagyjak ki, melyik az a cikk, amely a leginkább alkalmas az adott jelenség bemutatására. Annak érdekében, hogy a sok idézet teljesen szét ne feszítse 2 Az adatok, amelyekre külön hivatkozás nem történik, saját kutatási eredmények. 3 Kivételt a Sátoraljaújhelyen megjelent Zemplén és az ungvári Ung című lap képez, ugyanis ezek voltak számomra hozzáférhető sajtóforrások, amelynek a segítségével információhoz juthattam, az Ung-vidék, illetve a Bodrogköz településeire vonatkozóan. 11
