Liszka József: Nyitra vidéki népballadák Arany A. László hagyatékából - Jelek a térben 2. (Somorja, 2009)
Liszka József: Egy elveszettnek hitt népköltészeti gyűjtemény elé - 3. Megjegyzések a közlés szempontjaihoz
tonakönyvböl származnak. Vö. Tipary 2003). A gyűjteményhez három lista is tartozik: az egyik, talán Putz Éva kézírása, a legteljesebb, a gyűjtött szövegeket csoportosítva adja (lásd a Függelék 1. számú tételét!). A második, írógéppel letisztázott A Nyitra vidéki balladák jegyzéke című (lásd a Függelék 2. számú tételét!), összesen huszonhat ballada (illetve ballada-szerű népdal) címét, valamint - az előbbi felsoroláshoz hasonlóan - a gyűjtés helyére és a gyűjtőre vonatkozó információkat is tartalmaz. Néhány esetben az adott ballada több gyűjtőtől származó variánsaira is utalás történik, máskor a címhez nincsen sem gyűjtő, sem helyszín rendelve. Ennek alapján Kovács Gergely nevéhez tizennégy, Putz Éváéhoz kilenc, Pindes Istvánéhoz pedig hat szöveg társítható. A harmadik, ugyancsak gépírásos jegyzék, Kovács Gergely balladái (lásd a Függelék 3. számú tételét) összesen harminchat szöveg címét tartalmazza, általában a gyűjtés helyszínére és az adatközlőkre (házszámra) történő utalással. Arany A. László néprajzi szintézisében viszonylag bő teret szentel a Zobor-vidéki balladáknak. Az alább idézendő passzusaiban szintén található egy, a felgyújtott balladákra utaló jegyzék: „A nyitravidéki nép szereti a ballada-szerű énekstílust, s ez bizonyos értelemben még ma is fejlődésben van. A régi állományt új dalokkal bővíti a nép. A ballada ösztönös szeretete okozza, hogy átvesznek minden balladás jellegű dalt, legyen az sláger vagy idegen nemzetek dala. Ezek természetesen átmennek a magyar zenei lélek kohóján, s megújulva jelennek meg. A Nyitra vidéken található balladák a magyar népi művelődés egységét bizonyítják. Nagyjából megtaláljuk itt a magyar népi művelődés balladaállományának legnagyobb részét. Néha mások a nevek, megváltozott a tárgy, s átszövődések is keletkeznek. Általában azonban megállapíthatjuk, hogy a szöveg és a dallam művésziessége szempontjából csak a székely és a többi peremövezeti népballadák vetekedhetnek a nyitravidékivel. Legismertebb, s már feldolgozott ballada a régebbi stílusú, kb. a XVI-XVII. századból származó Fehir Aszló és Sárfodor Pétemé balladája. Az újabb keletű balladák közül eddig a következőket sikerült lejegyezni: Sóki bíró Ilona, Bálint vitéz, Farkas Julcsa, Horvát Jolán, Szőcs Marcsó, Magyar János, Ispotályban. Ajk faluban..., Balás Sándor, Horvát Lidi, Bíró Katica, Aranyos Mariska, Szomorú hírt hoz az újság, Nagy Menyhébe..., Amott a magos hegyen..., Legény, legény... A vadász és a lyány. Találunk ezek között bujdosó, betyár- és víg balladát is. Amint látjuk, Petőfinek a néphez leszállt költeménye itt is megtalálható.9 Mint másutt, itt is érvényesült ezen a nép művészi formalátása és átépítése. Strófákban is gazdagabb.” 9 A Legény, legény... kezdetűről van szó, amely Petőfi Sándor: Alku című költeményének folklorizálódott változata. Bővebben lásd a Jegyzetekben a 25. számú típusnál! (Arany 1941a, 8) Megjegyzendő, hogy már a három (illetve Arany fenti közleményével együtt: négy) lista sem fedi teljesen egymást, továbbá a reánkmaradt kéziratos hagyatékban sincs meg az összes, a felsorolt jegyzékekben említett szöveg, illetve a hagyaték összes darabja sincs jegyzékekbe foglalva (egyik jegyzékben sem szerepel például A falb aépített feleség balladatípus fentebb említett töredékes változata). Zagiba Ferenc, ahogy arra már történt utalás, szintén végzett népzenei gyűjtéseket ebben az időben Nyitra környékén. Munkájához ösztönzést a „Csehszlovák Állami Népdalintézet Szlovenszkói Szakosztálya” által szervezett kutatási program, illetve kiadott kérdőív jelentett. A program elindítására még vélhetően a határmódosítások előtt került sor, ám eredményei csak később mutatkoztak (vö. Ág 2000, 90). Kutatási eredményeit, a Zobor-vidéki „népballadákat” csak a háború után, Ausztriában publikálta. Ebben a közleményében elmondja, hogy gyűjtést 1939^40-ben végezte, mégpedig Arany A. Lászlóval közösen: Aranyt elsősorban a balladák szövegei, Zagibát pedig azok melódiája érdekelte. Aranynak nagyon sok balladát már csak elbeszélt változatban sikerült feljegyeznie, mivel a dallamok nagyobbik része akkorra elfelejtődött. Zagiba az ezekhez a szövegekhez „tartozó” dallamok felkutatását tűzte ki célul. 37 esetben sikerült is neki, de a háborús viszonyok miatt nem tudta folytatni, illetve befejezni a kutatómunkát (Zagiba 1954, 63-65. A publikáció kritikáját lásd: Ág 2000). Mivel Franz Zagiba által végzett (utó)gyüjtés zeneileg megbízhatatlan, azért dön30
