Liszka József: Nyitra vidéki népballadák Arany A. László hagyatékából - Jelek a térben 2. (Somorja, 2009)
Liszka József: Egy elveszettnek hitt népköltészeti gyűjtemény elé - 2. Kutatástörténeti háttér - 2.2. Arany A. László munkatársainak kutatásai
kássága érdemel figyelmet (Ág-Sima 1979). A legnagyobb szenzációt talán a Kőműves Kelemen balladájának 1960-as évek eleji Zobor-vidéki fölbukkanása jelentette, hiszen ez a balladánk korábban3 csak a keleti magyar nyelvterületről, elsősorban Erdélyből és Moldvából volt ismert (Ág 1961a; Ág 1961b). E variáns látszólag azt bizonyítja, hogy egy, régebben az egész magyar nyelvterületen elterjedt balladatípusnak az egyébként is archaikus kultúrájú Zobor-vidéken megőrződött darabjáról van szó. A kérdés azonban ennél jóval bonyolultabb, s magam úgy látom, hogy ballada talán inkább másodlagos (pap, tanító, erdélyi idénymunkások, néprajzgyűjtők stb. által közvetített) előfordulásával lehet dolgunk, tehát a szervezett vagy másodlagos folklór kategóriájába sorolható (vö. Liszka 2007b, 268-269). 3 A „felfedezés” persze azért nem volt akkora meglepetés, hiszen Franz Zagiba a már említett német nyelvű közleményében közreadja annak első strófáját (Zagiba 1954, 70-71), mégpedig ugyanattól az adatközlőtől (Földesi Ilonától) lejegyezve, akitől később, 1960-ban Ág Tibor is gyűjtött. Noha Zagiba a ballada kapcsán tesz utalást Arany A. László összefoglaló munkájára is (Zagiba 1954, 66), abban, a Zobor-vidéki balladaanyag felsorolásánál a Kőműves Kelemen balladára nem történik utalás (Arany 1941a, 8). Az Arany-hagyatékban megtalálható ugyan a ballada egy néhány sornyi töredéke, de azt sem Arany nem szánta/szánhatta közlésre, és rendkívül töredékes volta miatt mi sem tesszük azt. A problematikával a közeljövőben egy külön tanulmányban kívánok majd foglalkozni. 4 Arany leckekönyve (Sóznám prednášok) a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet Levéltárában fellelhető Arany A. László-hagyaték 1. dobozának 6. dossziéjában található. A leckekönyvet lásd a következő oldalon. Az utóbbi időben három, részben, illetve teljes terjedelmükben balladákat közreadó népköltészeti/népzenei kiadvány is megjelent a térségből (Ág 2001; Szíjjártó 2001; Ürge 2004). E rövid általános kutatástörténeti szemle után nézzük kötetünk anyagának keletkezési hátterét! Az első világháborút követően neves orosz strukturalista nyelvészek, néprajzkutatók emigráltak az akkori, viszonylagosan demokratikusabb berendezkedésű Csehszlovákiába, és komoly hatást fejtettek ki a csehszlovák tudományos életre. Elsősorban Roman Jakobson és Pjotr Bogatirjov nevét kell itt megemlíteni, hiszen utóbbi a pozsonyi egyetemen 1933-1939 között előadásokat tartott, s így feltehetően közvetlen, de legalábbis közvetett hatással lehetett Arany A. Lászlóra. Arany főleg a magyar és szlovák nyelvjáráskutatás, a történeti fonológia és a leíró nyelvtan köréből alkotott maradandót, talán a strukturalista nyelvészet jeles hazai képviselőjeként ismerheti a szakmai közönség. Csak érdekességként jegyzem meg, hogy Arany egyik, fentebb már említett szellemi atyja az a két világháború között Prágában élt orosz emigráns strukturalista nyelvész, Roman Jakobson, aki a neves etnológus, Claude Lévi-Strauss indulása során is fontos szerepet játszott (Lévi-Strauss - Eribon 1996, 65-68). Noha Arany legfontosabb munkája a Kolon nyelvjárásának fonológiai rendszere mind a magyar mind az általános fonológia aspektusából számottevő, úttörő jelentőségű munkásságát a magyar nyelvészet a mai napig nem értékelte a maga súlyának megfelelően. Még kevésbé közismert Arany A. László néprajzi tevékenysége. Egyetemi évei alatt, az 1936/37- es tanévben, leckekönyve tanúsága szerint Pozsonyban fölvette ugyan Bogatirjov (a bejegyzés szerint Bogatyrev), A néprajz feladatai a Kárpátalján (Úlohy národopisu na Podkarpatskej Rusy) cí mű előadását, ám az előadó aláírása hiányzik az okmányból,4 kérdéses tehát a Bogatirjovval korábban feltételezett közvetlen kapcsolat megléte (vö Simon 2007, 24). Későbbi tevékenységére mindamellett kimutatható hatással volt Bogatirjov munkássága (Sándor 1989, 148-149, további irodalommal. Vö. Beneš 1969; Bogatirjov 1985; Melicherčík 1945; Vrhel 2007), ám egyéb, rendszeres néprajzi előképzettségéről, pláne magyar néprajzi felkészültségről nincsen tudomásunk. 1938 előtt - mostani ismereteink szerint - nem is érdeklődött különösképpen a néprajz iránt. Kizárólag nyelvészettel, dialektológiai kutatásokkal foglalkozott, s néprajzi érdeklődése feltehetően az 1938-as határmódosítást követő szórványhelyzetbe kerüléssel élénkült meg. Nem tudhatjuk, mikor olvasta először Györffy István: A néphagyomány és a nemzeti művelődés című röpiratát (Györffy 1939), de ez kimutatható hatással volt néprajzi tevékenységére. Szinte egyedül maradva az 19
