Liszka József: Nyitra vidéki népballadák Arany A. László hagyatékából - Jelek a térben 2. (Somorja, 2009)

Liszka József: Egy elveszettnek hitt népköltészeti gyűjtemény elé - 2. Kutatástörténeti háttér - 2.1. A magyar balladakutatás vázlatos története

Földesi Ferencné Elgyütt

Ilona Arany

A. László fotóján.

Földesi Ilona az egyik zsérei adatközlő.

2.1. A magyar balladakutatás vázlatos története

Noha szórványos előzmények voltak - például Erdélyi János nagyszabású vállalkozásának balladaközlései (Erdélyi 1846/48) a magyar rendszeres balladakutatás első jelentős mérföldköveként Kriza János székelyföldi gyűjtését, a Vadrózsák címen kiadott gyűjteményt szokás számon tartani (Kriza 1863). A megjelenés után kibontakozó, Arany János találó kifejezésével elhíresült Vadrózsapör egyszersmind a balladakutatás nemzetközi perspektíváit is tágította (vö. Alexios

1897;

Kríza

1991,

197-205; Németh 1982). Egy évvel később jelenik meg Greguss Ágost több kiadást is megért, ma már klasszikusnak számító elméleti munkája a balladáról, ahol a müballadát és a népballadát együtt tárgyalja, megkísérelve azok közös és eltérő jegyeit is fölsorakoztatni (harmadik kiadás: Greguss 1886). Noha az 1872-ben a Kisfaludy Társaság által útjára bocsátott Magyar Népköltési Gyűjtemény kifejezetten ballada-kötetet nem tartalmaz, számos darabjában találunk bőséges balladaközléseket is. Kálmány Lajos dél-alföldi anyaga csak később, a második világháború után került közlésre (Kálmány 1954). A 20. század elején Bartók Béla, Kodály Zoltán, Vikár

Béla

kiterjedt népzenei (s ezen belül ballada-) kutatásai, valamint anyagközlései érdemelnek figyelmet, majd a magyar néprajz első szintézisében, A magyarság néprajzában Solymossy Sándor összegzését (Solymossy é.n.), valamint az Ethnographiában ekkoriban megjelent résztanulmányait kell megemlíteni (pl.

16