Liszka József: Nyitra vidéki népballadák Arany A. László hagyatékából - Jelek a térben 2. (Somorja, 2009)
Nyitra vidéki balladák - Régi (középkori) balladák - 14. Az öngyilkos szeretőgyilkos
14. Az öngyilkos szeretögyilkos 14.1. Menyhe felett... Menyhe felett van egy házi nagy erdő, piros vírvel van kifestve a mező, fújja a szél, mindig csak azt lengetyi, érted babám de sokat kell szenvennyi. De a Jolán szülei nem engegyik, szívem Jolán ha nem hannak szeretnyi, meglátod, hogy mit fogok cselekennyi. Szabó Gyula egy vasárnap dílután, Jolánkávol sétágatott az utcán, és ötét a ződ erdőbe vezetyi, hogy ottan majd virágot fognak szennyi. Oldalomon revorverom, de fínyes, abbó nekem három golyó élig lesz, egyet lövök Jolánkának szívibe, másik kettőt Szabó Gyula testyibe. Másnap reggel essze-vissza kerestík, de má akkó megtaláta az erdísz, megtaláta az erdísz a kapuba, a két holttest egymásra vót buróva. Kilenc kislyány felöltözött fehírbe, most viszik Jolánt a temetőbe, kilenc legíny húzza a nagy harangot, most temetyik az elhervatt virágot. Apák anyák tanójatok most ebbö, hogy mi lett az igazi szerelembő, hogy ne nyízzítek azt a nagy gazdagságot, inkább azt a szívbőli bódogságot. 14.2. Horvát Jolán Szabó Gyula Horvát Jolánt szeretnyi, de az anya nem engegyi elvenyi. Megaj Jolán mit fogunk cselekennyi, ha az anyád nem engedett elvenni. Szabó Gyula egy vasárnap díllután találkozót Jolankával az uccán. Gyere Jolán kimegyünk az erdőbe máj meglátod virágot fogunk szennyi. Horvát Jolán el is ment az erdőre, de nem azír, hogy ő virágot szeggyen. Hanem azír, hogy ne legyen a másé mind a ketten itt halunk meg egymásé. 101
