Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)
3. A település életére ható külső tényezők (1920 után)
tősége, mert a lakodalmak helye még az a kultúrház volt, amit a szövetkezet működése idején a falu közös erőből épített fel, néhány család saját pénzét is kölcsönözte az építéshez. A lakodalom költségeiért az érintett családok még a közösség „szeme előtt" (kontrollja alatt) dolgoztak meg. Ám az új házaspárok a házasságkötés után azonnal el is költöztek Baracáról. Tehát mind a faluközösség, mind annak egységei, a családok ugyanazzal a jelenséggel egyrészt a sikert, de ugyanakkor a kudarcot is megjelenítették a közösségi „küzdőtérben. A falu megváltozott lehetőségei és hátrányosabbá tett helyzete mellett a fiatal házasok, sőt szüleik is törekedtek arra, hogy a többiektől ne maradjanak le. Amint az a korábbi fejezetekből is kitűnik, Baracán mindig erős volt a közösségi kontroll (elterjedt az egyke, nem volt megesett lány, 1920 óta csak 2-3 válás fordult elő, nem maradt régi ház, mindenki újat épített a szövetkezet működése idején stb.), ezért feltételezhetjük, hogy az elköltözéseknél is szerepet játszott a többiek esete, tehát ha kezdetben nem is, a későbbi időszakban egyszerű mintakövetésként (is) értékelhetjük a jelenséget. Az elköltözések éves alakulását áttekintve azonban szembetűnő, hogy - eltérően a baracaiak értékelésétől - az nem az 1970-es években kezdődött. Amennyiben figyelmen kívül hagyjuk a nőket (tekintve azt, hogy más településre férjhez menni hétköznapi jelenség), a férfi elköltözőitek áttekintése több csúcsot is produkált már az 1950-1960-as években is. Tehát semmiképp nem állíthatjuk, hogy az elköltözések kizárólagos oka a szövetkezet állami gazdaságba tagolása és a falu közigazgatási önállóságának elvesztése lenne. A közösség sok évtizedes együttélése során erős versenyt, már-már embertelen munkatempót diktált tagjai számára. Éppen ezért megengedhetetlen lett volna, hogy a megfeszített munka eredményét ne tegyék a közösség tagjai nyilvánvalóvá, láthatóvá, a kontroll számára értelmezhetővé.53 Akik ebbe a versenybe nem akartak „beszállni", vagy nem akarták a régi életmódjuk külső hatásra megváltozott formáját élni, azok már az 1950-es években elköltöztek. Az 1980-as évek elköltözési hullámának kialakulásához más is kellett. Több falu is van Baraca környékén, amelynek története hasonlóképpen alakult, hasonló „csapások” érték, mégsem néptelenedett el.54 Itt beszélhetünk arról, hogy az elköltözés, a velejáró lakásvásárlás a versengés új eszközévé vált. (Hiszen már sem a földgyarapítás, sem a házépítés, sem a gazdag lakodalom nem lehetett eszköz, ezeken már túlléptek.) Ebben az esetben egy elvont norma (anyagi-társadalmi emelkedés) az elköltözés formájában konkretizálódik.55 „A falu elismer, sugall, követel egy meghatározott értékrendet, és ellenőrzi a hozzá való igazodást" - írja Pápay 53 Lásd a Mellékletben található 9. képet. Az elvárások anyagiakban, külsőségekben megjeleníthető formát követeltek. 54 Pusko Gábor Tornaija kapcsán említi, lakosságát mennyire megnövelte a politikai rendszer központosító törekvése, elsősorban a környékbeli falvakból beköltözőkkel (Pusko 2004, 60). 55 A normatípusokról, az elvont és a konkrét normák közötti összefüggésekről lásd Heller Ágnes munkáját (Heller 1996, 192-207). 95
