Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)
1. Bevezetés
ban több beszélgetésből idézek, az egyes adatközlőktől idézett részleteket új sorban kezdem. Ha csupán egy-egy kifejezést idézek a helyi szóhasználatból, illetve a beszélgetésekből, azt idézőjelek közé teszem s dőlt betűs kiemeléssel jelölöm. Az idézőjel nélküli dőlt betűs szavak a magyar néprajztudomány szakkifejezései. A harmadik egység elkészítéséhez adataimat elsősorban megfigyelés útján szereztem, de - főleg a másik etnikumról kialakult kép megragadhatósága érdekében - beszélgettem is olyan személyekkel, akiknek sokéves tapasztalatuk van az együtt vagy egymás mellett élésben. A korábbi fejezetekhez képest adatközlőim, beszélgetőtársaim sorát jelentős mértékben kibővítettem. A mintavételi eljárás során a falu lakosainak összességét jelentő alapsokaságot több szempontból és több fokon szűkítettem le. Miután a faluban teljes háztartásösszeírást készítettem, első lépésként kizártam azokat a személyeket, akik tizennyolc évnél fiatalabbak vagy annál kevesebb ideje élnek a faluban. A helybeliek3 önbesorolása alapján cigányok és nem cigányok (Baracán ezt a csoportot parasztoknak nevezik) külön csoportba kerültek. Az így kialakított vizsgálati populációt - a két csoporton belül - korosztályokra bontottam; külön csoportot alkottak a 2CM-0 és a 40-60 év közöttiek, valamint a 60 év fölöttiek. A rétegzés után mindkét csoportból reprezentatív mintát vettem (vő. Babbie 1995). Mégsem állíthatom, hogy a harmadik fejezet gerincét ezek, a mintegy harminc személlyel folytatott beszélgetések képezik. Sokkal több információt köszönhetek a „véletlenének, ugyanis kutatási terepem az a település, ahol élek. Annak ellenére, hogy ennek a helyzetnek hátrányai is vannak (a megszokottság, az otthonosság biztonságérzete meg is nehezítheti az objektív, tudományos hozzáállást), talán helyzeti előnyökkel is jár, láthatóvá tesz néhány olyan jelenséget, ami a „külső” szemlélő és vizsgálódó számára nehezen elérhető. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy nem csupán a néprajztudomány és a kulturális antropológia egyik kiemelt módszerének, a résztvevő megfigyelésnek alkalmazására nyújt lehetőséget, hanem e módszernek mintegy megfordításával a „megfigyelő részvéteľ’-re is alkalmat ad: anélkül lehetek részese a falu mindennapi életének, hogy az (ellentétben egy idegen kutató megjelenésével) különösebb feltűnést keltene. 3 Szabó László kifejezését kissé bővített jelentésében használom. Ő a közösséghez kapcsolódás fokával és minőségével a jöttmentek - helybeliek (ezen belül idevalók és falubeliek) - parasztok kategóriákba sorolja egy-egy falu lakosságát. A helybeliek csoportján belül megkülönbözteti az idevalókat, akiknek „csak” annyi közük van a faluhoz, hogy ott születtek, ám annak népével gyakorlatilag nincs kapcsolatuk. A falubeliek csoportja szintén a településen született, annak közösségéhez kapcsolódik is, ám lazább szálakkal, ezért a parasztok kategóriájával nem azonosítható. Baraca esetében - a későbbi értelemzavaró azonosság elkerülése érdekében - a parasztok kifejezést elsősorban akkor használom, amikor az a cigány, cigányok kifejezéssel áll szemben. Alapvetően etnikai minősítő kategóriának tekintem tehát, azzal a megjegyzéssel, hogy az e kategóriába tartozó személyek felmenői, nemegyszer ők maguk is valóban paraszti életmódot folytattak. A falubeliek kifejezéssel - igazodva a baracaiak szóhasználatához - azokat a lakosokat jelölöm, akik a településen élnek vagy több évtizedig ott éltek. Ebbe a csoportba - természetesen - nem csupán parasztok, hanem cigányok is tartoznak, ám ugyanúgy falubelinek nevezik azokat a személyeket is, akik a közelmúltban költöztek el Baracáról. („Hogyne ismerném, hiszen falubeli nekem" [Szabó 1993, 190].) 8
