Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)

2. A falu társadalmának jellemzői a 20. század első évtizedeiben

2. A FALU TÁRSADALMÁNAK JELLEMZŐI A 20. SZÁZAD ELSŐ ÉVTIZEDEIBEN

2.1. A település általános jellemzése

Baraca egy ma Szlovákiához tartozó gömöri kisközség. Bárth János munkájának falutípusai közül a szalagtelkes falu egyutcás változatának leírása illik rá, ám mivel utcájával párhuzamosan patak is folyik, patakmenti falunak is nevezhetjük. Ugyanakkor - a szerző ajánlását figyelembe véve - az útféli falu kifejezéssel is jelölhetjük, ha figyelembe vesszük, hogy ma nem főút, hanem mellékút szeli ketté (Bárth 1996, 128-130).

Novák László Gömör megye településnéprajzi viszonyaival foglalkozó munkájában - hangsúlyozva a természetföldrajzi viszonyok meghatározó jellegét - vidékünkről megállapítja, hogy: „...a települések morfológiailag két csoportra oszthatók. Többségük utcás, szalagtelkes falu, kisebb részük pedig orsós jellegű, de szintén szalagtelkes” (Novák 1999, 913).

lia Bálint Gömör megyével foglalkozó munkájának a megyét kisebb egységekre osztó részében Baracát a Hanva-szállásokkal együtt tárgyalja ugyan (Sajópüspökihez, Velkenyéhez és Csízhez hasonlóan), de felhívja a figyelmet arra, hogy az említett falvak nem Hanva-birtokok (Baraca a szállásterület határán húzódik), „saját külön birtokosaik alatt életképes helységekké fejlődtek, nagy jobbágyfalvak lettek” (lia 1976, 58, 60).

Tehát a szomszédaitól kezdetben birtokosa miatt különbözik. (Később „magányos” jellegét vallása is erősíti.) lia Bálint elsősorban birtoklástörténeti szempontú tagolását figyelembe véve Paládi-Kovács Attila is öt tájegységre osztja az általa „...a Kárpát -medence legtökéletesebb természeti tájai, gazdaságföldrajzi egységei egyiké"-nek nevezett történeti Gömör megyét, amelyek közül - természetföldrajzi adottságai miatt - Baracát a folyóvölgyi lapály falvai közé sorolja (Paládi-Kovács 1988, 157).

B. Kovács István - szintén lia Bálint tagolásából kiindulva - felekezeti megoszlás alapján sorolja Baracát azon református környezetű katolikus falvak közé, amelyek lakossága - az ilyen falvak többségétől eltérően - nem későbbi (18. századi) földesúri telepítésű, hanem - amennyire az nyomon követhető - megtelepülése óta folytonos, legalább néhány családot tekintve (B. Kovács 1999, 118, 121).

A falu nevét lia Bálint - említett munkájában - szláv személynévi eredetűnek tartja, de „a magyar helynévadási törvényeknek megfelelően" (lia 1976, 61) keletkezettek között említi, a falut magát a királyi várhoz tartozónak véli. Későbbi birtokosai: Kakas Miklós (1427), Feledy Lesták (1553), Egri káptalan (1689),

9