Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)

3. A település életére ható külső tényezők (1920 után)

mulatság volt. Kiabálta mindenki, hogy: »Éljen Horthy! Éljen Horthy!« Vacek Frigyesnek hívták a jászkun huszárok hadnagyát. »A huszárnak csörög a sarkantyúja«, egész este ezt daloltuk. Molnár Béláék zenéltek. Egy nagy hordó volt az iskolacsapra ütve két bögrével. Egyik a cigányoknak [...] Egy hétig voltak itt a magyarok, a házaknál voltak elszállásolva, az udvarunkban volt felállítva a tábori konyha. A csehszlovákok is úgy voltak elszállásolva egy-két nappal a magyarok előtt, kivonulás közben. "

Az ezt követő, a második világháborúig tartó időszakra visszaemlékezve a gazdasági visszaesést a következő formában szokták említeni: „Minden drága, vissza Prága. ”39

Hosszabb ideig - 1944-ben, amikor a front a közeibe ért - még román katonák voltak beszállásolva a családokhoz. Ezt az eseménysort a falu, illetve lakosságának helyben maradt része különösebb megrázkódtatások nélkül élte túl. Voltak, akik elmenekültek: a visszaemlékezések szerint néhány család a közeli Velkenyére, rokonokhoz. Voltak, akik a harcok idején is, az összecsapáskor is a házukban vagy legalább az udvarukon maradtak. „ A boglya alá is bújtunk. S. I. a kazal alá bunkert ásott, ott bujkáltak az emberek. Aztán nagyon kíváncsi lett, derékig kimászott. Nem mert szólni, hogy húzzuk vissza, mert ott strázsált közvetlen mellette egy német katona. ”

Az itt állomásozó katonaságról néhány történetet őrzött meg az emlékezet: a németek „lelőtték két disznónkat”, a románok szerették a palacsintát és „ellopták az Sz. néni lúdját, de megtalálta”. Az oroszok az egyik ház plafonjába lőttek, amikor a gazda nem akart valamit odaadni nekik. Sérülés nem történt, viszont azóta erre visszautalva mondják néhányan a fejét könnyen elvesztő emberre: „Hibás vagy, mint az oroszok. ” Érdekes módon az orosz katonák kapcsán nem sikerült teljes egészében nyomára bukkannom annak a történetnek, amelynek egyik változatát, egész mást hangsúlyozva benne Kuntapolcán, véletlenszerűen hallottam. Ott Kuntapolca etnikai viszonyai kapcsán mesélte el egyik beszélgetőtársam, hogy Baraca „jó magyar falu” hírében áll, hiszen még az oroszokkal is el tudtak bánni. A mesélő szerint mikor az oroszok bementek Baracára, az éppen otthon lévő fiatal férfiak úgy viselkedtek velük, mintha barátkozni akarnának. Elvitték őket a kocsmába, és ott addig mulattak, míg az orosz katonákat teljesen le nem itatták, majd ebben az állapotban bezárták őket egy disznóólba. Másnap reggel ott ébredtek, de mivel semmire nem emlékeztek, nem tudták megbosszulni. Baracán is megpróbáltam utánajárni a történet valós vagy valótlan voltának, ám beszélgetőtársaimtól mindössze annyit tudtam meg, hogy valóban hallottak az esetről, de semmivel nem tudják kiegészí39 Hasonló értelmű gúnyverset idéz Fehérváry Magda 1992-es, Gutára vonatkozó munkájából Liszka József (Liszka 2002, 402).

74