Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)
3. A település életére ható külső tényezők (1920 után)
családi keretek között.37 38 1937-ben aztán egy merész lépéssel a birtokvásárláshoz felvett hitel maradékát is törlesztették, ugyanis a birtok erdő részét (majdnem teljes egészében) kivágták, a fát pedig eladták a gömörhorkai papírgyárnak. Ezzel teljes mértékben bebizonyították, hogy tudnak gazdálkodni. El- és befogadásuknak két megragadható, konkrét jele van. Az egyik az, hogy mind a négy fiú beköltözött a pusztáról, tehát a faluban, önállóan vásárolt telket és épített házat, bizonyítva ezzel, hogy az okos gazdálkodásnak pénzben, anyagiakban mérhető eredménye is van. A másik biztos jel pedig az, hogy mindannyian baracai lányt vettek feleségül. Végeredményben tehát nem jelenthetjük ki Baracáról mint közösségről, hogy minden idegennel szemben elutasító és tartózkodó volt. Azoknak az idegeneknek, akik követhető, ellenőrizhető és hitelesnek számító módon, saját erőből keresték a helyüket, megadták az esélyt, hogy megtalálják azt. A lakosság öszszetételét, a rokoni szálakkal többszörösen átszőtt falusi társadalmat tekintve megjelenésük egyfajta „vérfrissítés”-ként is felfogható. Azoknak azonban, akik ismeretlen, nem nyomon követhető, ennélfogva inkább negatív (és mint a későbbiekben kiderült, a falu megítélése szerint a falunak ártó) megfontolásból, célból jelentek meg, soha nem adtak helyet a saját világukban. Mellettük éltek tehát, de nem velük, és erre a kiközösítésre többségük el- vagy visszaköltözéssel válaszolt, míg a hosszabb ideig maradók ismét állami támogatással kaptak, a falu megítélése szerint ismét negatív szerepet. 3.2. A második világháború és következményei A második világháborúnak, ill. az azt megelőző néhány és az azt követő 1-2 évnek a falu mint közösség szempontjából nem volt formáló hatása, még akkor sem, ha ezeknél jelentősebb események soha nem történtek. 1938-ban Baracát is visszacsatolták Magyarországhoz. Az emlékezet a magyar hadsereg bevonulását ma is jeles eseményként tartja számon: „Mindenki elment Tornaijára fogadni a magyarokat, a sánták meg az öregek maradtak csak otthon. Édesapa is körzeti ember volt, ő üzengetett, hogy már jönnek, már jönnek. Közben meg Baracára hamarább odaértek, Csíztől, a kastély felé [...] A kecskeméti jászkun huszárok jöttek Csíztől. Mikor Tornaijáról hazaértünk, este 37 A nagycsaládi keretet nem a néprajzi szakirodalomban elsődleges jelentésében használom, ugyanis ebben a családban még nem voltak olyan korúak a gyerekek, hogy házastársukat is odavitték volna, csupán a legnagyobb fiú nősült oda, 1946-ban. Ő odavitte feleségét, de a többiekről és a családról sem derülhetett ki, folytatódott volna-e ez a tendencia, mert a szövetkezetesítés átalakította a „természetes” viszonyokat. Csupán annyiban volt nagycsaládi a gazdálkodásuk, hogy a családfő négy fiát irányította, tehát a család csupán létszámában volt nagyobb az akkori baracai modellnél. 38 Az Országos Magyar Kisgazda, Földműves és Kisiparos Párt, majd Magyar Nemzeti Párt tagja volt. 73
