Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)
2. A falu társadalmának jellemzői a 20. század első évtizedeiben
mindig a fent mondottakban a legkiemelkedőbb ember lett a templombíró. Feladataira adatközlőim pontosabban nem emlékeznek, de annyi bizonyos, hogy az ő dolga volt megszervezni a templom apróbb javításainak munkálatait. A fenti tisztségeket betöltő személyeket mindig a falubeliek közül választották, viszont a kántortanítót és a pásztorokat idegenből. A kántortanító személyét az döntötte el, hogy milyen kántor volt ajelölt, arra nem figyeltek, hogy milyen tanító. Megválasztásának folyamata azzal kezdődött, hogy a falu felhívást tett közzé, majd a jelentkezők közül választott. A legutóbbi kántorválasztás 1935-ben volt Baracán. Az egyébként is templomjáró emberek összegyűltek a templomban, ahol minden jelentkezőnek be kellett mutatnia „tudományát": hogyan énekel és játszik az orgonán. A falubeliek kívánsága szerint kellett elénekelnie orgonakísérettel néhány éneket. A legutóbbi kántor személye mellett két dolog döntött. A férfiak részéről az, hogy neki volt a legszebb énekhangja, az asszonyok részéről pedig az, hogy ő tudta - megítélésük szerint - a legszebb Mária-énekeket. A kántortanítónak a falu egy kétszobás lakást tartott fenn az iskola épületében. Szintén idegenből származott minden pásztor, a csordás is, a kondás is, de közülük nem kellett, nem lehetett válogatni, ugyanis rendszerint csak egy jelentkező akadt. A falu nekik is fenntartott egy házat, amelynek első helyiségeiben a csordás, a hátulsókban pedig a kondás lakott. Elsősorban a tanítók miatt, de egyébként is Baracán az 1930-as években egy „falusor”-nak nevezett fuvarost tartottak. A falunak gyakran volt szüksége közös fuvarra, ilyen esetekben mindig az ment lóval, szekérrel, akin a falusor volt. Vagyis ez a feladat is sorbajárt, és azokat az embereket, családokat érintette, akiknek volt szekerük és lovuk. Olyan esetekben volt rájuk szükség, ha pl. a pásztorok bérét (a terményeket) kellett „őrletni" vinni a malomba vagy a tanító utazott valahová, érkezett valahonnan, és el kellett vinni, érte kellett menni a rimaszécsi állomásra. Valószínűleg a bíró tartotta számon, hogy mikor ki következik, mert a „sor” csak egy alkalomra szólt. Az önkormányzatiság e megnyilvánulásain kívül - míg a szerveződésbe államilag nem avatkoztak - a faluban csak néhány szervezet működött: a Rózsafüzér Társulat és a Tűzoltóegyesület, más községekhez hasonló formában. Petercsák Tivadar a besenyőteleki nemesi közbirtokosság jellemzőjeként, Garda Dezső pedig a gyergyóújfalui közbirtokosság kapcsán általános jellemzőként említi, hogy a község szabályozta, hogy birtokának arányában ki mennyi állatot hajthatott ki a közlegelőre (Petercsák 1999; Garda 1998). Ennek nyomát Baracán is megtaláljuk, működhetett úrbéri, esetleg nemesi társulás is, de tevékenységükről az emlékezet nem őriz részleteket. A falusi társadalom alapegységét, a családot, annak egészét érintő ügyekben rendszerint egy ember képviselte, és ez a gazda volt. Egy-egy családnak általában a földbirtokkal kapcsolatban adódtak olyan ügyei, amelyben a gazda képviselhette őket, pl. ha annak határai, öröklése körüli kérdésekben volt valami tisztázatlan. Egyébként mindenki maga felelt egyéni vétségeiért. 62
