Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)
2. A falu társadalmának jellemzői a 20. század első évtizedeiben
Annak, hogyan fogadott be a baracai faluközösség jövevény embert, a falubeliek nem ismerik a módját, mondván, hogy Baracára soha nem költözött idegenből egyedülálló ember. A pap, a kántortanító, sőt a pásztorok esete is más, mert őket a nekik megfelelő helyen tartotta nyilván a faluközösség mint egyegy szerep betöltőit, és szerepükhöz illően viselkedett velük szemben; de nem volt kétséges, hogy nem tartoznak a közösségbe. A Baracára költöző családokkal ismét más a helyzet. A legutóbbi időkig négy olyan család élt Baracán, akik más faluból származását számon tartották, de - talán mert szinte azonos viszonyok között éltek korábban is, és ezt magukkal hozták - a falu befogadta őket. (Régi lakóhelyükön is viszonylag jól gazdálkodó családok voltak.) Ellentétben velük, soha semmi jelét nem adta a befogadásnak, de a közeledésnek sem a falu a pusztákon lakó szlovák családok felé. A faluközösség egészéhez hasonlóan a családokban sem volt sok példa idegen befogadására. Gyermeket Baracán senki nem fogadott örökbe, pedig már a 20. század elején is voltak gyermektelen házaspárok. A befogadásnak egyetlen formája volt viszonylag gyakori: az, amikor gyermektelen idős házaspárok fiatal családokhoz költöztek, rájuk hagyták a földjüket, cserébe azért, hogy életük végéig gondoskodnak róluk. Beszélgetőtársaim a családból való kitagadásra sem emlékeznek. Csak egyetlen esetet tartanak számon, amikor a megözvegyült apa nem nevelte fel az első házasságából származó gyermekét, akit kénytelenek voltak pártfogásukba venni anyjának rokonai. Adatközlőim az esetet azzal magyarázzák, hogy az apa még két gyermek között sem akarta megosztani birtokát, ezért folyamodott ehhez a „megoldáshoz”. A földbirtok öröklésének fiú- és leányág közötti különbségét még a szüleik öröklése idején élő gyakorlatként említették. Két testvér esetén az volt a természetes, ha a leány a birtok 1/3 részét örökölte. Ennek igazságosságát azzal magyarázták, hogy minden esetben kapott mellé stafírungot és bútort. A ma hetven-nyolcvan évesek viszont már mindannyian egyforma arányban örököltek. Arra is volt azonban példa, hogy ha egy gazdának több fia volt, azok sem örököltek egyformán. Ez akkor mutatkozott meg, ha a szülők még életükben kiadták a földet gyerekeiknek. Ilyen esetben, amelyik gyerek a föld őt megillető része mellé apja gazdasági felszerelését is megkapta, köteles volt eltartani szüleit. A föld átadásának emellett több módját is alkalmazták. Előfordult, hogy a szülők akkor sem engedték át földjüket gyerekeiknek, ha már nem bírták megművelni, s haláluk után sem maradt rájuk. Előfordult, hogy eladták, és életük végéig az árából éltek. Arra is volt példa, hogy valaki úgy adta el idegennek a földjét, hogy a vevő csak az ár felét fizette ki, a másik fele helyett az öregeket életük végéig ellátta, pl. tejtermékkel. Ha valaki idegennek adta is el a földjét, normális eljárásnak azt tartották, ha elsőként a fiának kínálta fel. Az általános gyakorlat az volt Baracán, hogy a szülők átengedték (és nem eladták) gyerekeinek a földet, akik ezért évente terményrészt mértek nekik, 63
