Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)

2. A falu társadalmának jellemzői a 20. század első évtizedeiben

Mindent megterveztek, kiszámolták a tervezett dolog várható hasznát, mond­ván, hogy „aki számol, az mindig nyer, aki csak dolgozik, dolgozik, az nem”. Gondolkodásmódjában kissé hasonló, de birtoknagysága tekintetében más típust képvisel Tóth Balázs családi gazdasága. Tóth Balázs és Csák Margit 18 magyar hold saját földön gazdálkodtak, de volt 6 holdja a velük „egy kenyéren élő" Csák Pálnak, a feleség édesapjának is. Egyetlen lányuk adatközlőm, Bod­nár Gézáné Tóth Margit volt. Az „atyus, amíg bírta, maga dolgozta meg a 6 hold­ját”, amely 4 darabban volt a határban, ugyanis a Fáy-birtokból vették a 20. szá­zad elején. Tartott hozzá egy tehenet és egy anyadisznót. A fiatalok 18 holdjuk­hoz 10 szarvasmarhát, 2 lovat, 3-4 sertést tartottak, évente 3-4 tyúkot ültettek (ez kb. 60-80 csirkét jelent). Gazdasági felszerelésük 1 szekérből, 1 boronából, 1 ekéből állt. Külső munkaerőt soha, még aratáshoz sem vettek igénybe. Ter­mesztett növényeik aránya és vetésterülete általában a következőképpen ala­kult: 8-10 holdon búza, árpa, zab; 6 holdon lóhere, lucerna, bükköny; 2 holdon kukorica; 6-8 hold ugar maradt. Számon nem tartott területen termett 100 liter bab, 8-10 szál vászonhoz ele­gendő kender (1 szál kb. 8 m), 70-90 zsák krumpli (a rétföldekből kihasított te­rületeken), répa. Terményeiket a következő módon hasznosították. A kb. 60 q búzából 40 q-t eladtak, a többit kenyérnek és vetőmagnak hagyták meg. A kukorica számon nem tartott terméséből 5-10 q-t hagytak meg a csirkéknek, a többit eladták. Krumplit nem adtak el, ami nem fogyott el a háztartásban, azt megetették a te­henekkel, ugyanis attól jól tejeltek. A 100 I babból 80 l-t eladtak, a lóhere és a bükköny magját - azon kívül, amit vetni meghagytak - mind eladták, mert ezért nagyon jól fizettek. A kukoricának, a répának, a bükkönynek, a krumplinak min­dig nagyobb, mást termő földdarabokból hasítottak ki egy-egy darabot, sőt „vol­tak negyedrész és nyolcadrész darabok, azokban ment hosszában a kukorica, két szélen meg középen egy sor bab”. Tóth Balázsék is, mások is árpával vetet­ték a lóherét. Először zölden, aztán még kétszer kaszálták. A második kaszálás után „tallóhere" volt a neve. A teljes, így bevetett területnek csak kis részén hagyták az árpát beérni, hogy vetőmag is legyen belőle. A termés és az állatok eladásán kívül a család rendszeres bevételre számít­hatott a gazdasszony piacozásából. Ő idényjellegűén árulta a tornaijai piacon a mákot, a babot és a kendermagot. A magvas kendert a „Tótság”-ra hordta elad­ni. Rendszeresen, minden második nap húsz csomó túrót és négy liter tejfölt vitt Tornaijára. Kezdetben a piacra, majd neki is kialakult néhány zsidó család­ból álló stabil vevőköre. Nyaranta hasonló gyakorisággal párosával hordott csir­két, szintén tornaijai zsidó családoknak. Az általa eladott tejtermékek hasznát a háztartásra (cukorra, sóra, fűszerekre) fordították. A csirkék, a bab, a mák, a kender és a kendermag árából „stafírungolta” a lányát, de ebből fordítottak va­lamennyit a család ruházkodására is. A gazda által eladott termény és nagyobb állatok árát viszont csak komoly befektetés - földvétel, házasítás - esetén hasz­nálták fel, ilyen célra gyűjtögették. 59

Next

/
Thumbnails
Contents