Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)

2. A falu társadalmának jellemzői a 20. század első évtizedeiben

Tóth Balázs családi gazdálkodását annak a felismerésnek a szellemében Irányította , hogy nem a búza az a termény, amelynek eladása a legtöbb hasznot hozza. Igyekezett figyelni a piac aktuális igényeit, azoknak megfelelően változtatni a termesztett növények arányát. Az 1940-es évek viszonyait veje, id. Bodnár Géza úgy értékelte, hogy „akinek vetett takarmánya volt, az tudott gazdálkodni. Ilyen volt a bükköny. A lóhere is. A bükkönymag ért sokat. Harmincnyolcban ütte a búzát."Gazdálkodásuk sikerét adatközlőm a rugalmasságon kfvül azzal magyarázta, hogy a gazda tudatosította: csak akkor terem jól a föld, ha rendesen trágyázzák. „A terméshozam attól növekedett, ha sok marhát tartott a család. A földszerzést is irányította, hogy tud-e a család állatot venni hozzá. "

Sándor József családja azon két baracai család egyike volt, akik nem saját földből és nem is csupán földmunkából éltek. 1901-ben Tuza Ilonával kötött házasságából tíz gyermek született, de csak kilenc érte meg a felnőttkort. A legfiatalabb 1924-ben született, s az 1940-es évek elejére már minden gyerekük felnőttként tudott dolgozni. 1,5 hektáros földjük megműveléséhez nem volt szükség a család munkaerejére, még az aratáshoz is elég volt a családfő és a felesége. Mégis, a Sándor családot csak az aratás formálta gazdasági egységgé, ugyanis az aratással keresett termést mindenki a közösbe adta, a mesterséggel keresett pénz viszont mindenkinek a sajátja volt. Valamennyi fiú mesterséget tanult, de az aratás ideje alatt soha nem azzal foglalkoztak. Aki közülük más faluban dolgozott, erre az időre az is hazajött. A gyermekek között három lány volt, ők félkezesként dolgoztak az aratásnál. József kerékgyártó; János molnár, majd ács volt; Lajos cselédkedett Guszonán; István vasúti munkás, majd mozdonyvezető volt; Béla cipészinasként kezdte, majd buszsofőr lett, közben pedig néhány évig bíró a faluban; Ferenc kőműves lett, majd könyvelőnek tanult. Mikor nyaranta hazajöttek aratni, egyenként (azaz aratópáronként) kb. nyolc mázsa terményt kerestek. (Egy mázsa értéke kb. 150 korona volt abban az időben, egy tehén ára 500 és 2000 korona, egy hold földé pedig 2000 korona körül mozgott.)

A Sándor család e munkákon kívül mással nem foglalkozott, állatokat eladásra nem tartottak, nem is piacoztak. A saját földet a szülők művelték meg, minden vele kapcsolatos munkát ők végeztek a lányok segítségével. Családjukra nem volt jellemző, hogy a gazda erősen irányította volna a többi családtag munkáját.

E négy család tehát nem csupán más-más nagyságú földön gazdálkodott, hanem más-más módon is. Különbségeik ellenére az kapcsolta őket össze, de a falu többi családját is, hogy „a paraszti munka eredeti célja a föld gyarapítása. Volt olyan is, aki eladott földet, de ez már pusztulás volt. A nagy házak is csak a szövetkezet idején épültek. Négy nagy ház volt csak. [Korábban - G. A. megj.] Csak akkor építkeztek, ha muszáj volt, szét kellett költözni. Az fontos cél volt, hogy földet adjanak a gyerekeknek. A paraszt mindig azon volt, hogy több földet vegyen. Ezért vagy a termését adta el, vagy azt feletette, és az állatait adta el. Akinek nem volt csűrje vagy istállója, az a termést adta el. Mikor sikerült valamit eladni, földet vettek vagy házasítottak. ”

A fenti családokra is jellemző mindez, mégis, a földszerzés elsődleges célján túl, a gazdálkodás részleteiben, gondolkodásmódban jelentős különbsége60