Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)
2. A falu társadalmának jellemzői a 20. század első évtizedeiben
korlat szerint - nem tartottak 6-8 szarvasmarhát, hogy trágyázással növelhessék a föld termékenységét. Más birtoknagyságot, más típusú gazdálkodást képvisel a Priez család. A birtoknak elsősorban azért voltak mások az adottságai, mert minden része a nemesi határban volt, ott van ma is. A család a legutóbbi időkig Baracán élő leszármazottja dédszülei generációjáig tartja számon családfáját, de azt is, hogy mikor, hogy alakult, mivel gyarapodott családi birtokuk. Dédszülei, Priez János és Getse Borbála 24 hold szántót és 30 hold erdőt hagytak hátra. Ezen a birtokon öt gyermeküknek kellett volna osztozni, de különböző okok miatt csak adatközlőm nagyszülei: Priez János és B. Koós Mária folytatták a gazdálkodást. Családi bonyodalmak miatt kénytelenek voltak eladni 30 holdas erdejüket, viszont a feleség 6 holddal gyarapította a szántóterületet. Az így már 30 holdas birtokot adatközlőm édesapja, Priez Árpád örökölte. Felesége, Tokár Etelka öröksége révén újabb 12 holddal gyarapították ezt a birtokot, így 42 holdon gazdálkodtak. Az 1940-es években vettek még 6 holdat, ám ezt nem sokáig tudták használni. 1944-ben a család 48 holdas birtoka 12 dűlőben, 27 darabban feküdt. A családhoz tartozott a családfő két nőtlen férfitestvére is, tehát a gazdaság munkaerejét ők is növelték. Amint az általában jellemző volt, a termesztett növények szempontjából ők is három részre osztották földjüket: 1/3 rész búza; 1/3 rész árpa, zab, kukorica, lucerna, krumpli; a harmadik rész ugaron maradt, melyen később takarmány termett. Tekintve a búza 1940-es évekbeli terméshozamát (holdanként 6-7 q), a Priez család 48 holdas birtokának 1/3 részén 100-110 q búza termett. Ebből a család 20q-t hagyott vetőmagnak, 25-30 q-t kenyérnek, a többit pedig eladták. A búzán kívül kukorica termesztésére specializálódtak, mely a falubeliekre nem volt jellemző. A gazdaságban nem csupán az eladás, hanem a sok sertés - olykor húszat is tartottak - miatt volt fontos a kukorica. Más termesztett növényt nem adtak el, viszont állatokat igen. A munkaállatként tartott lovak (2) mellett mindig neveltek egy csikót, amit hároméves korában lehetett eladni. Tartottak 3-4 szarvasmarhát is, amelyek borját szintén háromévesen tudták értékesíteni. A fenti forrásokból származó jövedelmet piacozással egészítették ki. Tornaiján évente 10 libát és 10-20 pár csirkét adtak el. Ezen kívül hetente háromszor vittek tejet, tejterméket eladni. A piacozás terén abban tértek el a falusi átlagtól (ám nem számítottak egyedi esetnek), hogy nagyon hamar stabil kapcsolatokat építettek ki a tornaijai zsidó családokkal, így egy idő után már nem a piacra, hanem nekik, házhoz szállították áruikat. Az 1930-as években ők is kihasználták a remundalovak eladásában rejlő lehetőségeket. Családi gazdaságuk csak aratás idején szorult idegen munkaerőre. Mindig csak két félkezest fogadtak, ugyanis sok volt a férfi a családban. Gazdálkodásukat lassú, de állandó emelkedés, hozzáállásukat az állandó tervezés jellemezte, a falu társadalmán belül a rugalmas és az aktív gazdálkodók közé tartoztak. Ezt jelzi, hogy gazdasági felszerelésüket korszerűsítették, bővítették. Ők voltak azon három család egyike, akik vetőgépet vettek, rostájuk is volt, mert az értelmes befektetés hasznosabb a be nem fektetett pénznél. 58
