Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)
2. A falu társadalmának jellemzői a 20. század első évtizedeiben
ment az apja után markot szedni. Ilyenkor már próbált egy-két vágást. " így tanult bele a legnagyobb munkába, az aratásba, de legénykora előtt - normális esetben - nem aratott. Egy ideig apja, esetleg mások (idősebbek) is, aratás közben tanácsokkal látták el: hogyan tartsa, hogyan lendítse a kaszát. Az apróbb, állatok körüli munkákba (libalegeltetés, etetés stb.) erre az időre már minden fiúgyerek beletanult, általában otthon, a nagyapja mellett. Mikor apjával a mezőre kezdett járni, azzal együtt a lovak ki- és befogását is megtanulta. A lányok a háztartás munkáiba tanultak bele olyan módon, hogy arra különösebben nem is figyeltek oda. 8 évesen már anyjuk, nagyanyjuk keze alá adták a főzéshez szükséges dolgokat, már rájuk bízták a krumplipucolást, a mosogatást. Főzni is, sütni is csak asszony korukban kezdtek. Kb. tizenkét éves koruktól tanultak fonni, nem sokkal ezután fonóba is kezdtek járni. Jóval később, tizennyolc éves koruk körül kezdtek szőni, de anyjuk e munkájára már 10-12 évesen odafigyeltek. A földművelés gyerekkorukban számukra a kerti munkákban merült ki, tizennégy évesen kezdtek kukoricát törni, krumplit ásni. Az aratás során végzett női munka kevésbé veszélyes, mint a férfiaké, tehát amint azt fizikai erővel bírták - kb. tizennégy éves korukban -, kezdtek a lányok markot szedni, majd a szemnyerés során a gép mellett dolgozni. A legnehezebb női munkát - amely a férjhez menés követelménye volt-, a kenyérsütést csak nagylány korukban tanulták meg. Természetesen e munkák mellett a gyerekek minden korcsoportja a játék miatt is „bandázotť. A bandában, gyerekkorban volt rangsor, „voltak vezérek, nagy hősök, akik eldöntötték, hogy mit játszanak. Az döntött [abban, hogy ki a vezér - G. A. megj.j, hogy kinek milyen nagy a szája és milyen rafinált.” Tizennégy-tizenhat évesen már nem volt ilyen, már egy húron pendültek. „A lányok nagyon összetartottak.” A nemek szerinti külön bandázás iskolás korban kezdődött. Egyébként az iskola nem befolyásolta egy-egy gyerekbanda rangsorát. A gyerekek bandái nem falurészek, nem is rokonság, hanem a korcsoporton kívül kizárólag a szimpátia alapján szerveződtek. Egy-egy gyerekbanda a közös játszás miatt gyűlt össze, csak annak ideje alatt maradt együtt. A gyerekbandához hasonlóan a tizennégy-tizenkilenc éves fiatalok is bandákat alkottak. Lányok is, legények is korosztály szerint tartoztak a kis- vagy a nagybandába. Tizennégy-tizenhat évesek alkották a kis-, húsz-huszonkét évesek a nagybandát. Az életkor volt a szerveződés egyetlen szempontja, falurészek szerint a fiatalok (és a gyerekek) soha nem különültek el, a falu ahhoz túl kicsi. A második világháború utáni években a bandázás rendje eltért a szokásostól, ekkor három banda is volt, mert sok volt a lány: tizennégy-tizenhat éveseké, tizenhat-húsz éveseké és húsz-huszonhárom éveseké. Ezért a legények is három bandát alkottak. A lánybandákban ekkor is, egyébként is kb. nyolcán voltak, a legénybandákban kettő-hárommal többen. Ezek a fiatalok minden olyan háznál bandáztak, amelyikből a lány a társasághoz tartozott. Minden este eldöntötték, hogy kihez mennek másnap. Az esti órákra ilyen esetben a felnőttek elmentek otthonról, erre nem kellett külön kérni őket, természetes volt, de ha esetleg „valaki nem vette észre magát, rányitották az ablakot”. A kis bandában kártyáztak 43
