Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)
2. A falu társadalmának jellemzői a 20. század első évtizedeiben
szülei, keresztszülei. A 10-14 éves fiúkat „suhanc”-nak, „suhadéf-nak nevezték, néhányan e korosztály megnevezésére az „inas”t is használták, de nem tartják igazán jellemzőnek. „Kamasz!’-nak mondták a 15-18 éveseket, majd 18- 19 éves kortól házasodásig „legény”, „legényember”, aztán „ember” volt a férfiak megnevezése. A lányokat keresztnevén kívül „jány”-nak, „te jáný’-nak szólította a család. A szülők őket is egész életükben nevezhették így. 14-15 éves korban eladó, kb. 17 éves korától „nagylány” a lányok megnevezése. Mindig (talán még ma is) jobban örültek a fiúnak. „Baracán a fiú volt a becsesebb, mert arra jobban lehetett támaszkodni, nem ment ki a családból. A sok lánynak - ha csak lány volt - különösen nem örültek. Fiúnak mindig jobban örültek, főleg ha első volt. A fiú a gazdaságban hasznosabb. Ha több fiú volt, akkor is a fiú volt a hasznosabb, mert elmehetett dolgozni. A fiús házak jobban gyarapodtak. ” A gyerekek öltözete is mindig attól függött, hogy milyen közegben mozogtak. „Házigyerek"-ként, 3-4 éves korukig alig vitték ki őket a házból. A kisfiúk télen kezeslábast hordtak, cipőjük még nem volt, nyáron hosszú, nyakánál „ontrával összehúzott" vászoninget adtak rájuk (kb. az 1940-es évekig). Négy-öt éves korukban kaptak először csizmát, nadrágot, kabátot. Ingük is a felnőttek ingével azonos szabású, bolti darab volt. Mellényt inkább csak ünnepnapokon hordtak. Ezekkel a ruhadarabokkal együtt járt a kalap. 1930 táján a csizmát cipő, a csizmanadrágot pantalló váltotta fel. Az évszakoknak megfelelően ezeknek a ruhadaraboknak csak az alapanyaga változott. Lényegében a későbbiekben a férfiak ruházata - összetételében - már semmit nem változott. A kislányok első ruhadarabját „viganó"-nak nevezték. Általában otthon varrták, nyári változatában rövid, téliben hosszú ujjal. Fölötte kötényt hordtak (kb. az 1960-as évekig). Az 1930-as években váltotta fel a pántos cipőt a körömcipő, télen csizmát hordtak. A lányoknak 5-6 éves korukban rövid posztókabátot varrattak, de ebben csak a templomba jártak. A „templomi ruhát” később, idősebb korukban sem hordták más alkalommal, csak a vasárnapi nagymisére jártak benne. Az 1930-as évektől kezdve a templomba csizma helyett hosszú szárú, fűzős egészcipőt hordtak. A falubeli gyerekek kb. 3 éves korukig nem alkottak csapatokat, mert nem jártak ki a családból. Akkor kezdtek együtt játszani, mikor már nemcsak a családban fordultak meg. Hat-nyolc éves korukban kezdtek együtt libát őrizni, s legkésőbb tizenkét-tizenhárom éves korukban már kezdtek beletanulni a határban végzett mezőgazdasági munkákba és (a fiúk) az állatok körüli munkákba. „Aki parasztember, az már gyerekkorától beleszokik a munkába, abba bele kell születni. Négyévesen már kihordták a gyerekeket a földre, mikor kapáltak”, de csak abban az esetben, ha nem volt, aki vigyázzon rájuk. „A fiúgyerek már kilencesztendős korában ment az apjával füvet kaszálni. Rázta a rendet, hogy könnyen megszáradjon. Ilyenkor még nem tanították kaszálni, de mikor az apja megpihent, a gyerek fel-felkapta a kaszát. Tízéves korában a fiúgyerek már kaszálgathatott füvet. Megfogta már a kaszanyelet. Ha már füvet tudott kaszálni, 42
