Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)
2. A falu társadalmának jellemzői a 20. század első évtizedeiben
Koós János és családja (az édesapa keresztfia), Császár Koós István és családja (vízi keresztszülők), Varga János és családja (az édesapa keresztszülei), Sándor Zoltán és családja (a feleség az édesanya keresztlánya), Kovács József és családja (lányuk, Aranka „cimbora”), Simon István és családja (a nagyszülők komák), Kosztúr János és családja (az édesapa barátja), Kosztúr József és családja (valamilyen fokú komaság), Kovács György és családja (fiuk az édesapa bérmakeresztfia), Gecse András és családja (tervezett keresztapa), Révay Etelka (első férje az édesapa testvére volt);23- a vőlegény részéről: Bartók Mihály és családja (a nagyanya tisztázatlan fokú rokonai), Csák István és családja (valamilyen fokú komaság), Koós Zoltán és családja „cimbora”, Bódi Koós István (a fiukkal „cimborák” voltak), Sándor József családja és Tóth István családja (tisztázatlan fokú komaság, illetve rokonság), Trelaj Géza és családja (abban az időben kántortanító a faluban, általában meghívták a lakodalomba, de csak az egyik részről).24 Mindkét esetben, de a többi lakodalomban is a két keresztszülőnek volt a legfontosabb szerepe. A „vízi keresztapa” minden esetben násznagy volt és tanú, ma is az. A „vízi keresztanya" - az 1970-es évekig - sütötte a kalácsot az összes lakodalmi vendég számára. Ők vitték a legnagyobb ajándékot is. A bérmakeresztanya az esküvőn a menyasszony mögött állt, ő hajtotta föl-le a fátylát. Valamelyik keresztszülő megfelelő korú lánya volt a koszorúslány, fia a vőfély. Ennek ellenére a lakodalmi ülésrend nem jelenítette meg kiemelt szerepüket. Ezt azzal magyarázták, hogy a lakodalmat a ház egy kiürített helyiségében tartották, ahol mindenki oda ült, ahol helyet talált magának. A komaságnak a keresztszülők ilyen szerepén kívül is minden család esetében olyan jelentősége volt, hogy bármely családtaghoz köthető bármely foka meghívást jelentett a lakodalomba. A lakodalom többi asszonyvendége közül kerültek ki a főzőasszonyok. Nem tartották számon, hogy ezt visszasegítsék egymásnak, mivel arra alkalmas, idősebb asszonyok mindig vállalkoztak főzésre. Egy-egy haláleset a családban szintén elsősorban a komákat, a szomszédokat aktivizálta. Hírére rövid időn belül, hívás nélkül megjelentek a háznál. A komák és a sógorok minden lehetséges intéznivalót átvettek a családfőtől; miután ő megmutatta a sírásóknak a sír helyét, a komák valamelyike maradt ott velük. A komaasszonyok a tor előkészületeiben segítettek. „Ha unokatestvér, bérma- vagy vízi koma halt meg, a temetés előtt pálinkát, lisztet, tyúkot, tojást vittek a házhoz." Az 1980-as évek végéig a sírásók a halott Jó emberei”, tisztelői közül kerültek ki. Azóta fizetnek a sírásásért, főleg azért, mert az idősebbeknek az ásás már nehéz, a fiatalabbak pedig elköltöztek a faluból. A temetkezésben csak Baracára jellemző sajátosságok nem ragadhatok meg. Természetesen a házastársakat, egy család tagjait egymás mellé temetik. Ha sok idő (mintegy harminc év) múlva hal meg valaki a családból, azt gyakran 23 Rajtuk kívül ott lett volna a helye S. B.-éknak, mert komák voltak, de nem hívták meg őket, mert abban az időben a két család éppen haragban volt. 24 Az özvegy feleség visszaemlékezése alapján. 37
