Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)
2. A falu társadalmának jellemzői a 20. század első évtizedeiben
A rokonság szerepében a második világháború után kezdődött változás. A visszaemlékezések szerint azóta csak lakodalomban és temetésen találkoznak. „Előtte jobban tartották a rokonságot.” „ Hogy hanyadíziglen tartja egy család a rokonságot, az attól függ, hogy menynyire népes.” Ahol a középgenerációnak nincsenek testvérei, ott jobban ragaszkodnak a szülők testvéreihez, és még a nagyszülők testvéreivel, leszármazottaival is ápolják a kapcsolatot. Testvérek esetében a testvér és családja a legfontosabb rokonok. A rokonság általában keresztelőkor, lakodalomban, temetésen, búcsúkor, húsvétkor, karácsonykor találkozik. A keresztelőre - kb. az 1930-as évekig - a keresztszülőkön kívül a szülők testvéreit és szüleit, valamint a komák szüleit hívták meg. Ennél több vendéget csak a második világháború utáni időben hívtak, de az ilyen nagy keresztelők akkor is kivételesek voltak. A lakodalomba - az 1960-as évekig - a szülők testvéreit és az összes szomszédot meghívták, valamint mindazokat, akikkel a családot - bármilyen fokon - komaság kötötte össze, pl. a fiatal pár nagyszüleinek keresztszüleit, komáit is (ha még éltek). A 20. század eleje óta nem változott, hogy mindenképpen ott a helye a lakodalomban a menyasszony legjobb barátnőjének és a vőlegény legjobb barátjának. A legtöbb lakodalomban - tekintve Baraca méretét - gyakran szinte az egész falu ott volt. Beszélgetőtársaim valamennyien az 1940-es években kötöttek házasságot. A lakodalom kapcsán aktivizálódó rokonság szemléltetésére az alábbiakban néhányuk lakodalmi vendéglistáját tekintem át: 1. Tóth Margit és Bodnár Géza lakodalmának vendégei:- a menyasszony részéről: a Molnár és a Gálik család (szomszédok), Gecse Jolánka és Korda Sára (barátnők), Varga János és családja (a feleség a menyasszony bérmakeresztanyja), Sándor Béla és családja „vízi keresztszülők", Tóth István és Sándor Lajos (az édesapa barátai), Sándor József és családja (a szülőkkel bérmakomák), özv. Sándor Lajosné Tóth Szerénke (lánya a menyasszony bérmakeresztlánya), Tóth Béla családja (az édesapa testvére a családfő), Koós László (az édesapa bérmakeresztfia), az Orbán család (a feleség az édesanya bérmakeresztanyja), Ruszó Sára és Lovas Éva (az édesanya bérmakeresztlányai);- a vőlegény részéről: Sándor Géza, Zoltán, Lajos és családjaik (Lajos fia az édesapa bérmakeresztfia, egyébként mindhárman az édesanya testvérei), Bartók János és családja (bizonytalan fokú rokon család az anyai nagyanyával), a Tóth és a Jakab család (szomszédok), Korda Elemér, Sándor Ferenc, Gecse Elemér és Simon István {„cimborák”), Koós Antal és családja (az édesapa bérmakeresztfia), M. Koós János („fügéi ágon rokon”), Gecse András (koma), Koós Zoltán és családja (fiuknak, Elemérnek a vőlegény a kocsmai keresztapja), Simon Sándor (kölcsönösen „vízi keresztszülők”), Simon Etelka Rimaszécsről (az édesanya vízi keresztlánya). 2. Tóth Regina és Tóth János lakodalmába a következőket hívták meg:- a menyasszony részéről: a Korda és a Tóth család (szomszédok), Bodó Koós János és családja (a feleség a menyasszony bérmakeresztanyja), Matyi 36
