Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)
2. A falu társadalmának jellemzői a 20. század első évtizedeiben
durván közbelépniük nem kívánt házasság esetén, minden szülő igyekezett belenevelni a gyerekébe, hogy majd helyzetének megfelelően házasodjék. Ha mégis azt vették észre, hogy a menyasszony- vagy a vőlegényjelölt nekik nem megfelelő, igyekeztek közbelépni, megakadályozni a kapcsolatot - mindkét részről, szülők is, nagyszülők is. A család és a rokonság szakszókincsén belül - falubeliek közlése alapján - a családhoz hasonlóan tisztázott értelmű fogalom kevés van. A családon a szakirodalom értelmezésével megegyezően a vérségi és a házastársi kapcsolatban élő emberek legszűkebb körét értik (Andorka 1975a, 343; Faragó 1983, 225). A rokonsági terminológiák kutatásának a magyar szakirodalomban hosszú története van, a kutatás megindulása „Szendrey Ákos, Fél Edit és Gunda Béla nevéhez fűződik. Az ő munkásságukat egészítette ki az 1950-es években Morvay Judit. E négy kutató eredményei adtak módot 1961-ben Bodrogi Tibornak arra, hogy a nemzetközi kutatások ismeretében, immár jelentős magyar anyag birtokában, összegezze az eddigi eredményeket, s a külföldön kidolgozott módszerek, elvek segítségével elhelyezze a magyar rokonsági terminológiák rendszerét egy nagyobb összefüggésben” (Szabó L. 1973, 197). Az azóta eltelt időben a kutatás számos problémát vetett fel e témában. Nem kísérlem meg megválaszolni, hogy a rokonsági terminológia milyen viszonyban van magával a rokonsági rendszerrel, hogy mennyire lehet elemzése révén a társadalomban ténylegesen funkcionáló intézményekkel kapcsolatot keresni, milyen mértékben lehet letűnt korok viszonyaira következtetni egy-egy kimerevített időszak megragadható állapotával. Annyi bizonyos, hogy a témával foglalkozó kutatók más-más megközelítése más-más állásfoglalást eredményezett. J. Lőrinczi Réka ilyen tudományos közegben anélkül, hogy anyagát bármilyen elmélet alátámasztására használná, rendkívül aprólékos, részletező, források anyagán alapuló munkájában a magyar rokonsági rendszer(ek) megnevezéseit (tekintettel a források jellegére természetesen inkább csak a hivatkozó terminusokat) történeti sorrendben, nyelvészeti rendszerezésben és megjegyzésekkel rendezi adattárrá (J. Lőrinczi 1981). Faragó Tamással nem ért egyet abban a kérdésben, hogy a terminológia elemzésével fény derülhet korábbi korszakok rokonsági rendszerére, az ilyen kísérleteket a kérdés leegyszerűsítésének tartja (Faragó 1983, 239). Vele ellentétben a nyelvészeti szempontból (is) vizsgálódó Kósa-Szánthó Vilma úgy véli, hogy a terminológia „magát a rokonság intézményét tükrözi, és egyben utal a rokonok közti kölcsönös jogokra, kötelességekre és elvárt magatartásmódokra is” (Kósa-Szánthó 1980, 147), és a terminológia, a nyelvi rendszer sokkal lassabban változik a társadalmi szervezetnél. Szabó László a magyar rokonsági rendszert vizsgáló munkájában fejti ki, hogy a rokonsági terminológiák azért eltérőek, mert differenciált társadalmi viszonyokat tükröznek (Szabó L. 1980). Egyik írásában Csépa kapcsán vizsgálja meg, hogy egy eredeti lakóhelyéről elköltöző népcsoport magával viszi rokonsági terminológiáját, és egy ideig új viszonyai között is megőrzi azt (Szabó L. 1982a). Másik, interetnikus kiindulópontú tanulmányában azt is megállapítja, hogy „a rokonsági terminológiai rendszerek anélkül hathatnak egymásra, hogy a családi és ro33
