Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)
2. A falu társadalmának jellemzői a 20. század első évtizedeiben
a folyosóról is nyílt ajtó. Az ezt követő konyha volt az egész család életének legfontosabb tere. Berendezése hosszú lócákból, asztalból, vizeslócából, „tálasából, székekből és a fiatalabb házaspár ágyából állt. „A konyhában volt mindenki reggeltől, míg le nem feküdt. A disznónak is főztek ott krumplit, meg a gyerekek is ott voltak. "A konyhából a másik irányba, a hátsóházba is nyílt egy ajtó. Ez volt az öregek és az idősebbik házaspár, valamint két kisfiúk hálóhelye. Az ágyakon kívül egy dívány és egy komód volt benne. A ház lakrésze ezzel lezárult, a folyosóról külön bejáratú „hambár" volt a hátsóház falszomszédja, aztán pedig egy két részre osztott kamra következett. Ebben is volt egy kisebb „hambár" és egy „szuszék" (lisztesláda). A ház leghátsó része istálló volt, három pár ló és 4-5 tehén fért el benne. Nyári időszakban fontosabb szerep jutott az udvaron álló „kolyibá”-nak, ugyanis akkor itt főzött a gazdasszony az egész családnak. Ugyanilyen különálló épület volt, a fejősjuhok ólja is (a család juhászattal is foglalkozott, mintegy 120 fejősjuhot és kb. 40 bárányt tartottak), de ez a három épület már nem a ház folytatása volt, hanem „szanaszét” helyezkedtek el az udvaron. Az udvart lezárta, egyben elválasztotta a gyümölcsöstől a csűr, amelyhez hozzáépült a sertésól; négy sertésnek és egy, az anyakocáknak szánt nagyobb résszel megtoldva. Fél Edit 1944-es munkájához távolról sem hasonlítható elevenséggel és részletességgel, talán mert csak pár évig éltek ebben a formában családba kerülése után, beszélgetőtársam visszaemlékezése nyomán családjuk élete csak nagyvonalakban körvonalazódott (Fél 1944a). A család életét természetesen a munka határozta meg. A felsorolt családtagok együttélése idejének kezdetén az öreg gazda gyakran járt ki a nyájjal, de hamarosan fogadtak egy juhászt és egy „baranyász" bojtárt, ettől kezdve a gazda csak a gazdaság irányításával foglalkozott, a 60 holdas szántóterület megművelését, a juhtartást és a többi állat hasznos tartását hangolta össze. A gazdasszony ebben a családban nem vett részt a többi családtag munkájában, viszont a bojtárnak is, a juhásznak is ő főzött. Ő kezelte a pénzt is. „Azzal csak ők rendelkeztek. Nem voltak senkinek különpénzei. Nem vettek nekem se ruhát, anyám vett. Akinek nem volt több testvére, annak jobb volt. ” 1949-ben „válakoztak", ekkorra sikerült felépíteniük egy másik házat a fiatalabb házaspár részére. Családformájuk nyomot hagyott a településképben is, ugyanis a két ház nem csupán szomszédos, hanem sem kerítéssel, sem mással nincs kettéválasztva a hozzájuk tartozó telekrész. Bár az utcáról midkét házhoz külön kiskapu is nyílik az udvarra, a nagykapu ugyanott van, ahol eredetileg a nyáj járt ki-be. Csűr, istálló, sertésól is csak egy van az udvaron, a kút is közös. Ma az a két özvegy él ezekben a házakban, akiknek fiatal menyecske korában „szétválakozott' a család. A „válakozás" során a nyájat nem osztották szét, minden mást fele-fele arányban osztottak el. Az öregek az idősebb fiú családjával maradtak, ellentétben a - többek között - Fél Edit által leírt szokással, miszerint a legfiatalabb fiú családjával szoktak maradni (Fél 1940a). Az állatállományt megfelezték, mindkét házaspárnak jutott két ló, egy csikó, két tehén. Eke is, szekér is kettő volt, meg tudták osztani, a vetőgépet és a bo-29
