Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)

2. A falu társadalmának jellemzői a 20. század első évtizedeiben

Andorka Rudolf véleménye alátámasztja ezt az állásfoglalást. „Számszerű adatokkal, tényekkel csak kevés kutató tudta kimutatni a korábbi századokra vonatkozó családnagyságot” (Andorka 1975a, 342). Az első magyarországi népszámlálás adatsoraiból kiinduló alsónyéki és kölkedi kutatásainak eredményei alapján arra a következtetésre jut, hogy a valóban igen nagy létszámú háztartások száma alacsony volt. „Tehát az alsónyéki és kölkedi adatok egyértelműen cáfolnak egy olyan nézetet, hogy a több családmagos együttélési forma általános lett volna a 18. és a 19. század fordulója körül Magyarországon” (Andorka 1975a, 348).

Ez természetesen nem mond ellent Szabó László és Benkő Éva megállapításának, akik szerint mindig szem előtt kell tartani, hogy a nagycsaládos vidékeken sem a nagycsalád az egyetlen családforma, falvanként is csak a lakosság egy része élt nagycsaládban (Szabó L. 1997d, 125; Benkő 1986, 20).

Mindezek figyelembe vételével az első magyarországi népszámlálás adatai alapján Baracáról sem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a nagycsalád volt jellemző családformája. Ezek az adatok esetleg arra utalnak, hogy a lakosság egy része ilyen családban élt, ezt viszont beszélgetőtársaim is alátámasztották, de a 19. század végénél nem korábbi időből. II. József népszámlálása idején 39 házban 47 család élt a faluban. Ennél az összevetésnél beszédesebb a családok számával a házas férfiakét összevetni, ami 73 (Dányi-Dávid 1960).

A nagycsalád immár klasszikus formájáról a megkérdezettek többsége csak szüleitől, nagyszüleitől hallott, ugyanis már az ő gyerekkorukban is csak egy-két család élt ilyen családformában, annak is a kisebb változatában. Már az 1920-1930-as években is kevés olyan család volt Baracán, ahová négy-öt menyecskét lehetett volna vinni, ugyanis (néhány kivételtől eltekintve) ebben az időben már általános volt az egy, ritkán két gyermek.19 Mégis, tulajdonképpen nagycsaládi funkcióban csak más formában 1949-ig volt ilyen család Baracán. Az ekkor „válakozó” (szétváló, felbomló) nagycsalád létszámát tekintve nem volt nagycsalád, hat felnőtt és három gyermek élt együtt: az öreg gazda feleségével, két fiuk feleségeikkel és az egyik házaspár két fia, a másik egy lánya. Rajtuk kívül kb. ugyanebben az időben még egy család élt ilyen formában Baracán, a gazdának ott is két fia volt. Mindkét család akkor „vá la kozott”, mikor mindkét fiúnak külön házat tudtak építeni. A legkésőbb „válakozó" nagycsaládban a gazdának a szakirodalomból ismert igazi nagycsaládok gazdájával azonos szerepe volt, csak esetünkben kevesebb családtagot irányított. Szabó László a nagycsaládos vidékeken a gazda ilyen szerepét még kiscsaládban is természetes jelenségnek tartja, „a gazda ilyen megnyilvánulásainak az az oka, hogy a felbomlott nagycsalád korábbi családfői tekintélye, immár alap nélkül, tovább öröklődött a kiscsaládi egységekben is" (Szabó L. 1989, 331). Ez a család egy, a faluban az átlagosnál sokkal nagyobb portán álló házban élt. Az utcára néző elsőházat az idősebbik menyecske bútorával rendezték be, ezt a helyiséget nem használták. Az elsőházba a konyhából is,

19 Más vonatkozásban, a jogszokások összegyűjtése kapcsán Dr. Gaál Imre feledi körjegyző is megjegyzi, hogy Gömörben „az egyke, sőt az egyse mind nagyobb és nagyobb méreteket ölt" (Nagy 1998, 28).

28