Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)

2. A falu társadalmának jellemzői a 20. század első évtizedeiben

fogadtak. (A 40 holdasok közül néhányan fogadtak egy-egy pár aratót vagy egyegy ,,félkezes”-t.) Házuk, ismét a 40 holdasokkal megegyezően három helyiségből állt (emellett „hambár” és istálló is volt), de berendezési tárgyaik csak annyiban tértek el a nagyparasztokéitól, hogy nem volt a szobában tükrük. Természetesen az istálló az ő esetükben is fontosabb volt a háznál, jobb anyagból építették. Udvarukon, ha kint kellett állniuk sem építettek külön színt valamelyik szekérnek, csűrjük pedig csak egyfiókos volt. Családi gazdaságuk nem alkalmazott bérmunkást, ezért amikor külső munkaerőre volt szükségük, hasonló helyzetű és birtokú családokhoz, a komákhoz fordultak. Velük társultak egy-egy munka elvégzésére, mindkettőjükét közösen végezték. Az idősebb falubeliek a következő gazdákat sorolták ebbe a kategóriába: Tóth Balázs (18 hold), Bodnár Gábor (30 hold), Cs. Koós István (30 hold), Bodó Koós János (20 hold), Bodó Koós József (30 hold), Stefanovics Béla (36 hold), Sándor József (24 hold), Révay Etelka (24 hold), Csák József (?), Gecse István Zoltán (12, majd 24 hold), Koós Aladár (12 hold), Tóth Béla (16 hold), Gecse Gergely (14,5 hold), Gecse József (20 hold), Hanko József (14 hold), M. Koós János (12 hold), Kovács József (11 hold).

A 6-12 holdas birtokról úgy vélik, hogy abból gyarapodni, emelkedni nem lehetett. „Napszám, gordonyozás, feles föld. Ez a kisföldű családok megélhetésének a forrása. Tizenkét holdas már megélt, alatta nem. Kisebb birtokhoz kellett más munkát is keresni. Egy negyedrész: ez kenyérre és vetőmagra futotta. " A kisparaszti gazdaságok a legtöbb esetben nem tudtak annyi állatot tartani, olyan gazdasági felszerelést venni, amely földjük megműveléséhez szükséges lett volna, ezért gyakran ledolgozás fejében jobb gazdák mentek el nekik pl. szántani. Egy-egy tehenet és sertést, baromfit ők is minden esetben tartottak, esetleg egy lovat is, ekéjük és boronájuk is volt. Azt a háztípust, amelyben általában éltek, „kisház”-nak nevezik. Két helyiségből és egy hambárt magába foglaló kamrából állt, hozzá-, esetleg mögé épített istállóval. Minden ilyen ház „ravásház” volt (faszerkezet sárral betapasztva), valamennyi sokkal régebbi volt a már az 1910-es években elterjedt vályogházaknál. Lakóik az 1950-es években L alakú téglaházakat építettek helyettük (kihagyva a hosszú vályog- vagy téglaházak ,,fokozat"-át). A kisparaszti kategóriába a következő gazdák tartoztak: Csák Pál (6 hold), Sándor Géza (?), Tóth István (?), Koós Imréné Csák „Palcso” Mária (?), Csák „Palcso” János (6 hold), Sándor József (?), Sándor Lajos (?), Koós Imre (9 hold), Korda Sándor (3 hold), Kovács Béla (?), Bódi Koós István (6 hold), Simon Sándor (?), Kovács Lajosné (?), Balázs János (10 hold), Pozsgay István (?), Koós Károly (6 hold), Koós Gergely (?), Orbán János (6 hold).

Az ennél is kisebb birtokkategóriába vagy a teljesen földtelenek közé Baracán csupán néhány család tartozott. Őket a falubeliek zselléreknek nevezték. Beszélgetőtársaim a „hivatalos’’-sal egyező módon definiálták a fogalmat. „Zsellér az, aki paraszti munkát végez, de nincs földje, másoknak dolgozik. ”

„Zsellérnek azokat nevezték, akiknek semmi földjük nem volt. Kisebb is volt az udvaruk. Nem tudtak szétválakozni, ezért ugyanazon az udvaron, ugyanabban a házban lakott több család, a kertet is elosztották. Ez a kis udvar a többi rétegre nem jellemző, mert már a kisparasztok is tudtak portát, fundust venni. "

24