Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)
2. A falu társadalmának jellemzői a 20. század első évtizedeiben
Adatközlőim szerint az 1930-as években Baracán hat zsellércsalád volt: Gálik János, Varga János, Kosztúr István, Csák István, Gérecz János és Varga Béla családja.18 Visszaemlékezések szerint a különböző rétegek a mindennapi érintkezésben soha nem éreztették egymással hovatartozásukat, főleg nem a gazdaságilag legfelső réteg a többiekkel. A rétegek közötti tartózkodás - eltekintve a birtoknagyságon alapuló munkatársulásoktól, hiszen ezekben nem ember emberrel, hanem birtoknagyság birtoknagysággal társult-csak a házasodás, a párválasztás terén mutatkozott. „Ha nőtt egy generáció, természetes dolog volt, hogy szegényebb a gazdagabbra - házasság ügyében - nem pályázott. Semmi más téren nem éreztették egymással a különbséget, barátságnak a gazdasági helyzet soha nem volt akadálya. Komaság is gyakori volt két nagyon különböző család között. A szórakozás összetartotta a fiatalokat." Mégis, egész más témájú beszélgetéseink során, mintegy véletlenül több olyan történetet is hallottam, amelyek a fiatalok szándéka ellenére meg nem kötött házasságokról, ebből kiinduló, szinte már tragikus életutakról szólnak, és valamennyinek a nagy vagyoni különbség volt az okozója. Egyébként, a tisztán gazdasági kapcsolatok terén Baracán a legszegényebb és a leggazdagabb családok jól kiegészítették egymást. „A nagyparaszt sokszor adott földet a szegényeknek, főleg ha már nem győzte bevetni” - ez mindkettőjük hasznára vált. Egyik rétegből a másikba emelkedni megfeszített munkával is csak lassan lehetett, de „akinek sok családja volt, nem tudott felemelkedni. Még házat se nagyon tudott szerezni." Beszélgetőtársaim is, de Baracán szinte mindenki ezzel magyarázzák a már a 19-20. század fordulóján is jellemző egykézést. A felemelkedés utáni vágy olykor - beszélgetőtársaim megítélése szerint - nem egészen tisztességes útra is rávitt egy-egy családot. „Ha meghal a férfi, a feleség földjének vissza kell mennie a családjába. [Ha nem sokkal az esküvő után hal meg - G. A. megj.] XY-ék ennek megszegésével jutottak földhöz, a [...] nagyanyja testvérének halála után.” Amikor alkalom adódott rá, természetes volt, hogy mindenki igyekezett földet venni. A falu határában 1920 táján adtak el nagyobb, kb. 50 hektáros birtokot. A felét egy cseh vállalkozó vette meg, gyümölcsöst telepített rajta. Másik része a Feketebalog környékéről érkező szlovák telepeseké lett, de néhány falusi gazda is tudott venni belőle 6 kataszteri holdas darabokat. Egy másik határrész zsidó tulajdonosának birtokát 1949-ben bocsátotta áruba a csehszlovák állam, ebből hat baracai család vett egyenként 5 kát. holdas darabot. A legsze18 A fenti kategóriákban - eltekintve a pusztákon lakó, tulajdonképpen idegen népességtől és a földbirtok szempontjából indifferens cigányságtól - az 1930-1940-es évekbeli falu valamennyi családja benne van. Annak ellenére, hogy beszélgetőtársaim osztályozása szubjektív, mégis hiteles forrásnak tekinthető, legnagyobb jelentősége viszont abban van, hogy ez a rétegződés a 20. század utolsó éveiben, ebben a formában rekonstruálható volt. Bizonysága ez annak, hogy a Baracán élők gazdasági szempontból (is) figyelték, számon tartották egymást, egy-egy család ilyen adottságai megítélés tekintetében a legfontosabb jellemzőnek számítottak a közösség értékrendjében. 25
