Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)
2. A falu társadalmának jellemzői a 20. század első évtizedeiben
Anton Špiesz a Gömör nyugati részének birtokviszonyait az úrbérrendezés idején és annak szempontjából vizsgáló írásában Baracáról valójában ugyanazt állapítja meg, amit Szabó István és Szabó László az alföldi területek jobbágyi függőségéről, hogy az tulajdonképpen nem is volt függőség már a jobbágyfelszabadítás előtt sem. Egyezség alapján az Egri káptalan 16 baracai jobbágya évente 200 arannyal megváltotta valamennyi jobbágyi szolgáltatását (Špiesz 1985, 168; Szabó I. -Szabó L. 1977, 444). Az úrbérrendezés korában Baracán papírra vetett parasztvallomás így jellemzi a falut: „Ezen helységnek szántó földgyei három nyomásra vannak fel osztva. [...] Az rétek kétszer kaszálók. Heti vásárok mind egy három - négy mérföldnyire esnek helységekhez úgy mint Rosnyon, Jolsvan, Rimaszombatban és Miskolcon. S alkalmas úton járhatnak és ot mindent el adhatnak s vehetnek is. Legeltető mezzejek elegendő vagyon. Iható vizek is vagyon. Épületre s tűzre való fájok az földes uraságok engedelméből elegendő vagyon. Makjok midőn megterem az uraságok engedelméből határjokban elegendő lehet. Kirallyi tizedet nem adnak. Gyümölcs es zöldsek termő kertjei vajmi kévés vagyon. Sót Tokajbul hordhatnak amellyel kereskedhetnek is. Nagy jó bort termő szőlő hegyek közeli vannak az hova is kapálni járhatnak. Kender aztató vizek is vagyon. Malmok egy mérföldnyire vannak. [...] ezen helyseghbeliek mind hogy censust egy egy házhelytől fizettek nemes Egri Káptalan részérül 18 rforintokat [...) Pletrich Uram részérül penigh 15 rforintokat, asert semmi egyéb szolgálatot nem tettek. Ezen Helységben az Heted dézsma volna szokásban mind azon által ők semmit termésből nem adnak, mind hogy az fönt írott censusokban igazoltatik, hogy peniglen az Nemes Vgyében más Földes Uraságnak es kilenczedbeli adózás szokásban legyen halotak egyebet adózás fejében nem adnak.”17 Ez a viszonylagos szabadság a közösség számára lehetővé tette az önrendelkezést, ugyanakkor együtt járt az önállóság minden felelősségével is, ami a földesúr közelében élő, uradalmas falvakétól teljesen eltérő életmódhoz, értékrendhez, közösségi és egyéni magatartáshoz vezetett. Ennek fényében kell értékelnünk a vagyoni alapú, de munkaközpontú besorolást és önbesorolást a falu társadalmának különböző rétegeibe. A falu társadalmának legfelső rétegét a 70-100 holdas gazdák képezték, de e csoporton belül is legalább két típust különíthetünk el. Azok mellett, akik hoszszú idő óta ilyen nagyságú birtokon gazdálkodtak, azok is ide tartoznak, akik a vizsgált időszakra érték el azt a birtokkategóriát, ill. azok, akik lecsúszóban voltak. E különböző helyzetben élő családok leginkább gazdasági felszerelésük jellegében egyeztek meg. Minden esetben 4 lovat és 6 szarvasmarhát tartottak: az utóbbiakat haszonállatokként a tej miatt, ill. eladásra, a lovakat munkaállatokként. Volt egy „nyári szekef-ük, egy kisszekerük, egy trágyahordó kordéjük, vasekéjük, boronájuk. Ha már hosszabb idő óta voltak nagyparasztok és gondolkodásukkal sem állt ellentétben - elég rugalmasak voltak hozzá - akkor még jóval a szövetkezetesítés előtt vetőgépet is vettek. Általában nem ugyanezek, in17 Magyar Országos Levéltár 59, 4166-4172/7. 22
