Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)
2. A falu társadalmának jellemzői a 20. század első évtizedeiben
Más falvak - Runya, Zsíp, Hanva, Radnót, Iványi, Füge - báljaiba Baracáról szinte csak legények jártak, s az ottani fiatalok is szívesen jártak ide. (A visszaemlékezések szerint ezekben a falvakban nem volt cigánybanda, azért szerettek Baracára járni). A cakóiakat nem igazán szerették, verekedésnek tartották őket. A református falvak fiataljaival soha nem okozott összetűzést a vallási különbség. Mivel Baraca mindig erősen vallásos falu volt, egészen a közelmúltig, rendszeresen jártak nagyobb, távolabbi búcsújáró helyekre is, elsősorban Egerbe és Mátraverebélyre. (Az idősebb generáció gyalog, későbbi időkben, a fiatalabbak autóbusszal.) A második világháborút követő elcsatolás ezen a kialakult renden annyiban változtatott, hogy az említett búcsúk mellett Rozsnyóra, Détérbe, Barkára is kezdtek járni. Az 1980-as évektől a megfogyatkozott lakosságra ilyen szempontból mindig az éppen Baracán szolgáló plébános volt hatással, miatta jártak el egy-egy rövidebb időszakban az uzapanyiti és az uhornai búcsúra, de csak a megszokott alkalmak mellett, azokat újabbak soha nem szorították ki. „Még régi csehek alatt is [az első Csehszlovák Köztársaság idején - G. A. megj.j, a határon átszökve is jártak Egerbe Fájdalmasra. " Processzióval egyedül Csízbejártak Baracáról. Az 1950-es évektől autóbusszal, autókkal, de szervezetten jártak - kb. 1985-ig - magyarországi és szlovákiai búcsúkra egyaránt. Szentháromság vasárnapján, a templombúcsú alkalmával minden baracai családhoz eljártak, eljárnak ma is rokonaik, de a szentmisére rajtuk kívül a filiális helyzetű falvak népe és a faluból elköltözőitek nagyobb része is. Beszélgetőtársaim viszonyulása falujukhoz, véleményük annak népéről nagyon pozitív, szavaik azt tükrözik, hogy falujuk valamennyi környékbeli falunál „különb". „A baraciak dolgosabbak, spórolósabbak, helyesebbek a szomszédoknál. Sokat adnak a divatra, rendre. Máshol minden mindegy. Füge, Bátka, Cakó sem hasonlít. Esetleg Bátkában, Radnótban dolgoztak annyit, mint Baracán, mert nagy volt a határ, sok volt a föld. De már Fügében az asszonyok nem dolgoztak, Cakóban sem. Most már Baraca el van maradva. ” „ Önözésben, házirendben is kitűnt Baraca. Rókacicáról lehetett a baraci lányokat megismerni. A bunda is ilyen baraci dolog.6 A fényes plüsskendőt is szívesen hordták a baraciak. Ékszert is sokat hordtak. ” Konkrétan összehasonlítva más falvakkal így beszéltek róla: „Cakó: muszka Cakó. Füge: vegyes nép az áttelepültek miatt.7 Se nem olyan dolgosak, se nem olyan vallásosak. A cakóiak dolgosabbak a fügeieknél. Baracához Cakó jobban hasonlít ilyen téren, de ott sem volt sok föld. Baracán a sok föld miatt muszáj volt dolgozni. Két falunak se volt annyi! Gazdag falunak is számított! Cakóból is jártak ide napszámba kaszálni. " 6 Lásd a Melléklet 9. képét. 7 A második világháború utáni lakosságcsere következtében kerültek Fügébe mátraalji szlovákok, rájuk vonatkozik a megjegyzés. 14
