Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)

2. A falu társadalmának jellemzői a 20. század első évtizedeiben

„Magyar falu, magyarok lakják a falut, palócnak mondjuk magunkat. A barkók mások, Péterfala fele. A dereskiek megint mások. Másképp beszélnek, de a kendőt egyformán kötik: hosszú szögre. Velkenyén is, Szécsben is hasonlított a beszéd is, a kendő kötése is a dereskiekhez és a barkókhoz. Már a fejükről is meg lehetett ismerni őket.”

„Rendezett, szabályozott falu volt. Már a nagyapámtól is hallottam, hogy nagyon sokat köszönhet a jó papoknak, kántortanítóknak. ”

Nem csupán erősen vallásos, hanem „nagyon dolgos is volt. A más faluból (Cakóból) idejött asszonyok tudták összemérni, hogy mi a különbség a két falu között. Ott az asszonyok nem dolgoztak annyit. Itt férfimunkát is végeztek. Ha ekekapáztak, az asszony vezette a lovat, az istállóban is az asszony etetett. Ahol kisebb a határ, mert volt uraság, kevesebb jutott. Itt már a tizenhárom éves gyerek is mindig dolgozott. Mindenkibe belenevelték, hogy milyen dologért, például egy marháért, mennyit kell dolgozni. Most ezért dolgozunk, most ez kell. A szövetkezet idején már nem tudtak földre dolgozni, akkor kezdtek házra. Esetleg Bátka, Radnót mérhető dolgosságban Baracához."

Baracát a környező falvak népe „sáros Baracá”-nak, de „híres Baracá”-nak is nevezte.8 Búcsúját „varnyúbúcsú”-nak nevezték, beszélgetőtársaim szerint azért, mert abban az időben (pünkösd után egy héttel) a vendégeket még nem tudják csirkehússal kínálni, csirke még nincs, varjú viszont már van. Más falvak népe gúnyolódva „baraci pirítós”-r\ak nevezte a baracaiakat. A falubeli idősebbek szerint - B. Kovács István véleményétől eltérően - ezt a nevet a templomfestőknek köszönhetik, akik a 20. század elején (1912-ben) dolgoztak a faluban, naponta más-más családnál reggeliztek, de túl sok helyen kaptak pirítóst, ezért -„hálából” - a templom mennyezetére kenyérszelet formájú díszítés került.9 A kölcsönös csúfolódás a cakóiakkal párbeszédes formájú falucsúfolóig „fajult”: „Vegyül a sár a kavacsval” (Cakó), „De a muszka is a magyarral" (Baraca válasza).

A sajógömöriekről a közös tornaijai piacozás révén alakult ki a baracaiak véleménye: „Görhősök, még a görhőt is árulják a piacon.” Önmagukhoz képest egyik falu népét sem tartották elég beosztónak, elég spórolósnak, de csak a zsípiekről fogalmazták ezt meg: „Csurog, mint a zsípi zseb. " A rásiakat Baracán is mindig felemlegették (a többi környékbeli faluhoz hasonlóan), ha ügyetlenséggel találkoztak: „Viszi keresztbe, mint a rásiak a létrát" (az erdőben).

Beszélgetőtársaim jellemzése szerint tehát Baraca a vizsgált időszakban egy nagy határú, jól gazdálkodó, szabályozott közösségi életű, vallásos, szembetű8 A környező falvakban nem végeztem azirányú felmérést, amely ezt igazolná. Az állítást beszélgetőtársaim visszaemlékezéseire alapozom, amelyek olyan helyzetekre vonatkoznak, melyek során a falun kívül (pl. vásárban, utazás közben) ismerkedtek meg más falubeliekkel, akik a fenti megjegyzésekkel nyugtázták lakhelyüket is megnevező bemutatkozásukat.

9 B. Kovács Istvánnak az a véleménye, hogy a református környezettől eltérő katolikus vallás jelképének tekinthető szentségtaró miatt nevezik így a katolikus falvak népét Gömörben. így van ez a Baracához hasonló, más falvak - pl. Balogfala - esetében is (B. Kovács 1999, 117).

15