Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)
2. A falu társadalmának jellemzői a 20. század első évtizedeiben
nyá, amikor - „természetesen” kialakult - kapcsolatait (is) megbolygatta a külső gazdasági-társadalmi beavatkozás. Eddig az időszakig tehát egy olyan római katolikus falu volt, amelynek -zömmel református - szomszédai között egyházi szerepe (parókiája) jelölte ki a helyét. Népe az 1950-es évekig mezőgazdaságból élt, tulajdonképpen eltartotta önmagát, ugyanis uradalma nem volt. A közigazgatásilag Baracához tartozó pusztán élt ugyan néhány évig „uraság” az 1910-1920-as években, cselédei azonban nem a faluból kerültek ki, figyelemre méltó kapcsolataik a baracaiakkal nem voltak. A második világháború utáni rendezéssel teljesen hátrányos helyzetbe, a pusztulásra ítélt falvak csoportjába került. 2.2. Önjellemzés és külső kapcsolatok5 A ma 70-80 éves baracaiak nagyszüleiktől, szüleiktől úgy hallották, hogy a falu eredetileg mai helyétől délre feküdt, az „öregek” épületmaradványokra is emlékeztek a feltételezett régi falu helyén. Visszaemlékezésük helytálló mivoltát erősíti - bár kétségtelen ténnyé nem teszi - lia Bálint munkája, aki Baracáról megjegyzi: „Az 1766-os egyházi összeírás régi templomát említi, amely vizenyős helyen épült" (Ha 1944, 2, 78). Amennyiben kizárjuk azt, hogy a ma álló templom környezete vizenyős, vizenyős volt (kizárhatjuk, mert a belterület legmagasabb pontján, dombon áll), ez a templomra vonatkozó adat valamennyire megerősítheti a feltételezést, hogy a település (templomával együtt) a 18. század végén kissé északabbra húzódott. Ma is álló templomáról több forrásból is tudjuk, hogy 1787-ben épült (Borovszky [é. n.j, 31; Bálint 1998, 2, 423). Tornyát viszont csak a 20. század legelején építették hozzá. A lakosság eredetére vonatkozóan egyik adatközlőm - családjuk történetére alapozott - véleménye szerint a Csák és a Varga családok voltak Baraca első lakói, akik Urajról kerültek ide. E két család neve Ha Bálint jobbágynévsorában is szerepel: Czak (Csák, 1591), Keos (1571: Kosz, 1610: Koos), Schiket (1571), Warga (1576), Bartok (1610: Bertok), Toot (1630), Sándor (1673), Babik (1687), Herény (1635-1773 között), Lukács (1773), Simon (1773) (lia 1944, 2, 78-79). Ezek a családok a legutóbbi időkig éltek a faluban, adatközlőim is (néhány kisebb eltéréssel) őket tartják Baraca „eredeti” családjainak. (A felsorolást kiegészítik a Priez, a Gecse, a Martinovics, a Kosztúr és a Révay családdal.) Adatközlőim szerint a más falvakkal való kapcsolatkeresés egyik gyakori oka, a házasságkötés a baracaiakat nem motiválta, nem szerettek más faluból 5 A sokat sejtető cím ellenére nem törekedtem arra, hogy számszerű, mérhető eredményekkel támasszam alá beszélgetőtársaim visszaemlékezéseit. Ezúttal azt sem kívánom elemezni, hogy egy-egy, Baracával kapcsolatot tartó település fizikai jelentősége mennyiben tér el, eltér-e egyáltalán annak mentális jelentőségétől. Mindezt azért tekintem munkám szempontjából kevésbé hangsúlyosnak, mert annak fő célját - a falu elnéptelenedését - konkrétabban tárgyaló fejezetek számszerű adatokra épülnek a lakosság elvándorlását tekintve, amely számsorok mindamellett a környező és a távolabbi települések fontosságát, vonzó vagy taszító voltát, egyúttal mentális jelentőségét is jelzik. 12
