Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)

5. Összegzés

rosba (elsősorban a közeli Rimaszombatba és Tornaijára) költözések azután vál­tak visszafordíthatatlan, elnéptelenedéssel végződő folyamattá, hogy a szövet­kezetei a Bátkai Állami Gazdaságba, a falut pedig (közigazgatásilag) Fügéhez csatolták. Ezzel párhuzamosan a korábban faluszéli cigánytelep lakói beköltöz­tek a megüresedő házakba. Az 1970-es évekre létszámuk tekintélyesen meg­növekedett. Baraca paraszt népessége az 1940 óta eltelt időben összesen 374 főt veszített. Ami ebből nem magyarázható a férjhez menők természetes vesz­teségével: 61 családfő és velük együtt összesen 209 családtag költözött el eb­ben az időben. A 20. század első évtizedeinek néhány cigány családja mára 372 főre szaporodott. Ez a gyarapodás nem máshonnan Baracára költözőket jelent, hanem azt, hogy a baracai családok szaporodtak így el. Amennyiben megszer­kesztjük a ma élő többgenerációs cigány családok családfáját, azt tapasztaljuk, hogy ez a 300-nál több személy 12 többgenerációs családot jelent. A parasztok elköltözésének, véleményem szerint, a korábbiakban bemuta­tott több tényező együttes hatásában kereshetjük az okát. A ma Baracán élő 61 fő csonka közösséget72 alkot, nem „termeli ki” az életképes irányításhoz szük­séges elitet sem. Családi, rokoni szálaik nem feltétlenül egymáshoz kapcsolják őket, inkább a már elköltözöttekhez kötődnek ilyen módon. A mellettük élő ci­gányok viszont számukra nem jelentenek viszonyítási pontot. Értékrendjük, élet­módjuk egyáltalán nincs hatással a parasztokra, a még népes paraszt közösség esetében sem volt. Ezzel szemben a cigányokról általában elmondható, hogy némi hatást gyako­rol rájuk a parasztok értékrendje. Ezt nem csupán „parasztizálódó"73 életmód­jukból, nem csupán a csökkenő gyerekszámból láthatjuk, hanem beszélgeté­sek, találkozások során is hangoztatják. A sok évtizedes egymás mellett élés hatásával is magyarázható, hogy - ellentétben más falvak cigány lakóival - el­határolják magukat, minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy ne kelljen be­fogadniuk idegen cigányokat. 72 A közösség fogalmát - munkám során végig - Sárkány Mihály definíciója és Szabó László ma­gyarázata értelmében használom: „területileg körülhatárolhatóan együttlakók olyan csoportja, akik egymással közvetlenül érintkeznek, közöttük a tevékenységek sorozatában valósul meg a társadalmi együttműködés folyamata, amely a kölcsönös függés, az együttműködés és egysé­gesülés gyakorlatát és magatartását teremti meg körükben” (Sárkány 1980, 330). Szabó László debreceni egyetemi, Fél Edit és Tönnies elméletét is bemutató előadásai értelmé­ben az organikus közösség az organizált társadalom fogalmával állítható szembe (Szabó L. 1996; Tönnies 2004, 9-13). Fél Edit a két fogalom megkülönböztetése mellett azt is hangsú­lyozza, hogy az egyén a társadalomnak is a közösségen keresztül tagja (Fél 2001, 324). 73 Havas Gábor kifejezése, aki a baranyai és a borsodi apró falvak cigány népességének jellemző­it vetette össze. A „proletarizálódó” borsodi cigányokkal szemben a baranyaiak életmódjáról mondja, hogy parasztizálódik (Havas 2004, 192). 124

Next

/
Thumbnails
Contents