Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)
5. Összegzés
A cigány-paraszt viszony még a mai etnikai arányok mellett (vagy azok ellenére) is asszimetrikusnak nevezhető.74 A parasztok az 50-60 évvel ezelőtt rögzült módon kezelik a cigányokat, úgy, mint abban az időben, mikor a falu összlakosságának 10%-át sem alkották. Felmerül azonban a kérdés, hogy valóban illik-e erre a viszonyra az asszimetria kifejezés, ugyanis a cigányok maguk is elfogadják ezt a nézőpontot. Az egy településen töltött évtizedek - Baraca esetében - mind ez ideig nem vezettek nyílt etnikai konfliktushoz. A két etnikum egymásról alkotott képében nem a negatív vonások erősödtek, hanem egymás ismerete. Ez természetesen nem jelent súrlódásmentes idillt, pusztán annyit, hogy mindenki tudja, hol a határ, és nem akarja átlépni. Ezt a cigányok is tudomásul vették, már akkor is, mikor kisebbséget alkottak, a parasztok is tudomásul veszik, csakúgy, mint a megváltozott körülményekkel járó apró módosulásokat. Létezését kétségbe nem vonják. Úgy tűnik, Baracáról nem véletlenül „pereg le” a roma probléma állami megoldásának néhány ötlete.75 Itt az egymás mellett élés olyan finoman kidolgozott gyakorlatával, a „meg nem oldás, de mégis működés" olyan változatával állunk szemben, amit elmozdítani (akár pozitív, akár negatív irányba) külső beavatkozás fizikai kényszer nélkül aligha tud. A külső szemlélő számára halmozottan hátrányos helyzetű falu lakói településük nehéz, már-már kilátástalan állapotát és megítélését pontosan ismerik, érzik. Mégis a birtokában vannak a közösségi tapasztalatok egyedülálló, megismételhetetlen, mások számára elérhetetlen „kincs"-ének: senki nem állíthatja róluk azt, hogy előítéleteik vannak a másik etnikummal kapcsolatban. Az egymás mellett élésben szerzett több évtizedes tapasztalatuk ezt teljesen kizárja.76 A parasztok cigányokról alkotott képét jelentős mértékben meghatározza az, hogy bennük - bizonyos szempontból - önmagukat látják. Számukra a cigányok egyfajta tükröt jelentenek. Olyan tükröt, amelyben saját közösségi élettörténe-74 Oláh Sándor és Túrós Endre székelyföldi román-cigány-magyar falvakról állapította meg ugyanezt (Oláh 1996, 184-185; Túrós 1996, 263). 75 Például az iskolában 2004 eleje óta dolgozó „roma asszisztens”, kinek ténykedését tudomásul veszik, mint minden megkerülhetetlen, felülről jövő intézkedést, ám azt, hogy ez bármit is megoldana, elképzelhetetlennek tartják. 76 Az előítélet és a tapasztalaton alapuló vélemény, ítélet közötti különbségre Lampl Zsuzsanna is felhívja a figyelmet, éppen a szlovákiai magyarság romaképét tárgyaló munkájában. A 480 kérdőívet értékelő tanulmány egyik következtetése az, hogy nem puszta ellenszenv mondatja a nem romákkal, hogy problémás a romákkal egy helyen élni, hanem a sokéves tapasztalat. Mégis, a közvéleménykutatások nemegyszer azzal zárulnak, hogy a roma probléma megoldásához vezető úton az előítéletesség megszüntetése kell, hogy jelentse a legelső lépést. „Pedig rásütni valakire azt a bélyeget, hogy előítéletes, anélkül, hogy ezt felmérnénk és bizonyítanánk. 125
