Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)
2. A falu társadalmának jellemzői a 20. század első évtizedeiben
Mindezeket az adottságokat Fényes Elek is említi 1837-es statisztikájában: „Földe fekete, s szép búzát terem, makkos erdeje és gyümölcsös kertjei vannak” (Fényes 1837, 170). Munkájából megtudjuk, hogy a falunak a 19. század közepén 1200 holdas erdeje volt. 1895-ben 1048 kataszteri hold szántóföldje, 120 hold rétje, 21 hold kertje, 66 hold legelője, 719 hold erdeje, 42 hold nem termő területe, azaz összesen 2016 kataszteri holdas határa volt (4 Magyar Korona Országainak mezőgazdasági Statisztikája 1897). Az erdőterület csökkenéséből feltételezhető jelentős irtások tényét a legidősebb baracaiak is megerősítik, ha nem is emlékezhetnek rá, szüleik generációjától tudnak róla. A fenti földterülethez 167 szarvasmarhából, 132 lóból, 238 sertésből, 387 juhból, 1544 baromfiból és 44 méhcsaládból álló állatállomány tartozott (A Magyar Korona Országainak mezőgazdasági Statisztikája 1897). Később, a 19-20. század fordulóján a megélhetés fő forrása változatlanul a föld volt. 1900-ban 145 kereső lakosából 113 élt mezőgazdaságból (A Magyar Korona Országainak 1900...)- A századfordulón két embernek volt 100 holdas nagyságot meghaladó birtoka: Balázs László 321 holdjának 2/3 része szántó, Szakái Andor 222 holdjának 2/3-a pedig erdő volt (Rubinek 1911, 245). Kb. az 1940-es évekre Baracán már senkinek nem volt 100 holdat meghaladó birtoka. Egy ember gazdálkodott 50- 100 hold közötti birtoknagyságon, huszonötén tartoztak a 20-50 holddal bírók csoportjába, tizennyolcán a 10-20 holdasok közé és csak egy embernek volt 1 holdnál is kisebb birtoka (Kotics 2006,162). Ezeket a birtokviszonyokat bontotta fel az 1950-es években a szövetkezetesítés. A falu hovatartozását illetően 1864. október 2-án Pesty Frigyes kérdőívére a következőket válaszolta elöljárósága: „Gömör megye Kassai kerület Putnoki járás Rimaszombatiszék” (Pesty 1864). 1873-tól és 1913-tól egy-egy ideig a falu a Tornaijai járás Oldalfalai körjegyzőségéhez tartozott. A második világháborút követő új közigazgatási beosztás óta a Rimaszombati járás faluja. 1978-ban közigazgatásilag a szomszédos Fügéhez csatolták, és csak 1989-ben vált ismét önállóvá. Egyházilag az Egri érsekség és a Rozsnyói püspökség faluja, ilyen szempontból központi falu volt. Parókiájához leányegyházként Füge tartozott, de Baracán anyakönyvezték a szomszédos (és néhány annál távolabbi) református többségű vagy református-katolikus vegyes lakosságú falvak: Kálosa, Alsóvály, Felsővály, Runya, Rakottyás, Bátka, Dulháza, Zsíp katolikus népét. A második világháborúig Baracát szomszédai közül Fügével, Zsíppel, Cakóval kötötte össze szekérút. 1941 óta 2 km hosszú bekötőút vezet Baracáról a Pozsonyt Kassával összekötő országúiig. A villanyt 1950-1955 között vezették be a faluba, autóbusz 1953 óta jár Tornaijára és Rimaszombatba. A földművelés szempontjából előnyös fekvés nem jár együtt a más falvakkal való kapcsolattartás szempontjából előnyös helyzettel, ugyanis a szekérutak felszántása óta egyik szomszédos faluba sem vezet közvetlenül Baracáról főút vagy mellékút, csupán Fügébe lehet így eljutni, de a korábbi viszonyokhoz képest kerülővel. A patakvölgynek, amelyben települt, Baraca az egyetlen megmaradt települése, ám magányos jellege igazán csak a második világháború után vált hátrány-11
