Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)
4. A település mai etnikai képének kialakulása
A két etnikum közötti alapvető különbségekkel magyarázzák azt, hogy a vegyes házasság Baracán nem jellemző. „Cigány paraszttal soha nem jött ki házasság ügyében. Nem jöhetnek ki, mert nem egyforma vérmérsékietüek. Csak ideig-óráig tudunk kijönni. Egyszerűen nincs esély az együttélésre. A parasztoknál nem születik elég gyerek. Nem cél nekik a nagy család. A cigány úgy gondolkodik a gyerekről, hogy ahol kettő eszik, eszik három is. De a paraszt arra gondol, hogy amennyi van, azt mind fel kell nevelni, ki kell házasítani, iskolába kell járatni. Jobban számítanak nekik az anyagiak. Mégis a parasztok a példa, mert nálunk is csökken a gyerekszám, csak nem olyan nagy mértékben, mint náluk. Mi heten meg hatan voltunk testvérek, de látod, nekünk már csak négy gyerekünk van. Ebben van a különbség köztünk. Igaz, van olyan paraszt, aki úgy él, mint egy cigány. De mégsem az! Neked is rajta van a hátadon a P betű, meg nekem is a C. " „Az összeszokás az oka annak, hogy Baracán soha semmi konfliktus nem volt cigányok meg parasztok között, de annak is az az oka, hogy nincs vegyes házasság. Ismerjük egymást. Nagyon sok falura jellemző, hogy itt miért nincs, mást nem tudok rá mondani. Emlékszem két esetre, amikor valaki elvett volna cigány lányt, de a szülők megtiltották. Ha arról volt szó, hogy komolyodott, akkor nem keveredtek. ” „ Valami különbség van köztünk, aminek nem biztos, hogy jó a közelében élni. Nem tudom megmagyarázni. Paraszt cigányhoz nem való. Az megvolt mindig Baracán, hogy komasági hívásra senki nem mondott nemet, de házasság nem volt, nincs is, csak egy. L. is úgy vehette el M-et, hogy az apja már nem élt akkor. " A fenti pozitív vélemények ellenére megfigyelhető, hogy a parasztok a cigányok többsége miatt egyrészt nem érzik biztonságosnak a falut, másrészt úgy ítélik meg a cigányok nagy számát, hogy az sokat von le a település értékéből.67 A megkérdezett parasztok legfiatalabb generációjának vannak olyan tapasztalatai, amelyek miatt nem érzik magukat biztonságban. Veszélyeztetettségi érzést okoz például, hogy a cigányok a parasztok erdejéből vágják a fát.68 Sajátosan viszonyul ugyanehhez a jelenséghez a parasztok legidősebb generációja, az egyedül élő, hetven körüli asszonyok, akik fizetnek azért, ha nekik is visznek be 67 Ugyanez az idősebb cigányok véleménye is. Látva, hogy szinte csak cigányok várakoznak a buszmegállóban, nemegyszer megjegyezték, hogy „milyen falu az, ahol ennyi cigány utazik. Az már nem is falu. Meg olyan sincs rendes helyen, hogy a cigányok ilyen szép nagy házakban laknak. Szegény X. Y. is, ha tudta volna, hogy cigányé lesz a háza, fel sem építette volna. " 68 „A télen láttam, hogy autóval hordják a fát az erdőről. Onnan a miénk felől. Gondoltam, ha meg nem is őrzöm (az Isten se őrzi azt már meg tőlük), legalább kinézek. Ne gondolják, hogy nem tudjuk, nem látjuk, hogy mit csinálnak. Hallottam, hogy tényleg a miénkben csattognak. Megyek beljebb, hát látom, megszámolom: tizenöten vannak. Már egy jó darabot kiirtottak. De hogy! Ilyen tüsköt hagytak ni, a derekamig ért. Vágták, egyiket a másik után, nem válogattak. Nem állhattam meg szó nélkül. Mondom: 113