L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)

4. A kopjafákon szereplő ornamensek, szimbólumok

4. A kopjafákon szereplő ornamensek, szimbólumok

Az általunk vizsgált jelenséget, a kopjafát egy sor faragvány, plasztikus dekoráció határozza meg. Ezek egy része valóban „csak” díszítő funkcióval bíró ornamentika, másik része pedig konkrét (esetünkben főleg nemzeti és vallási) tartalommal bíró szimbólum. E két kategória egymástól való éles különválasztása általában nem egyszerű feladat (sok egykori szimbólum mára ideológiai háttér nélküli ornamenssé válhatott, illetve egykori díszítőelemek időközben bizonyos fokú szimbólum rangjára is emelkedhettek). A következőkben a különféle, a kutatás során nyert háttérinformációk segítségével is igyekszem e két jelenséget egymástól megkülönböztetni.

Az 1989 előtt készült kopjafák díszítőelemeit a temetői fejfák, ‘kopjafák’ rajzait közlő különféle néprajzi kiadványokból, népművészeti albumokból kölcsönvett motívumok ötvözete alkotta. A különféle virágmotívumok mellett a nap, a hold, s a különféle mértani formák alkalmazása volt a jellemző. Ezeket általában egyenként és összességükben is ősi magyar jelképeknek tekintették. Mivel az állítok magát a ‘kopjafát’ is egy ősi, honfoglalás előtti időszakból áthagyományozódott magyarságszimbólumnak tartották, a forma s a rajta szereplő jelképek kiválasztásánál is elsősorban arra törekednek, hogy azok lehetőleg még jobban kihangsúlyozzák annak magyar és ősi jellegét.

Az őrsújfalui nyári művelődési táborban 1977-ben felállított legelső kopjafára „hazai", azaz a farnadi református temető fejfáit díszítő motívumok kerültek:

„Mint magyar jelkép felállításának a gondolata vetődött akkortól egy »székely kopjafa« formájában. Magam azt a nézetet képviseltem, hogy ha már sírjelet állítunk, egy éppen most megszületett kezdeményezés, a művelődési tábor emlékére, akkor legalább már valamilyen hazai motívumot örökítsünk meg rajta. így bíztak meg, hogy tervezzem meg a kopjafát, s én a farnadi református temető, csillagos-tulipános fejfáinak mintájára készítettem azt el (se azelőtt, se azóta nem csináltam ilyent, s hát ennek jegyében a végtermék olyan is lett...)’’

(Liszka 2000, 153)

Később a nyári művelődési táborok elterjedésével Szlovákia magyarlakta területein a kopjafák szimbólumvilága aszerint variálódott, hogy ki tervezte és ki faragta. A nagykaposi képzőművész, Ferencz György kopjafái inkább a bodrogközi és Ung-vidéki temetői fejfák motívumait tükrözték vissza, megint más stílust képviseltek a szintén képzőművész rimaszombati Nagyferenc Katalin kopjafái, vagy a zsigárdi Katona Lászlóéi, esetleg az adott rendezvény résztvevői által ter67