L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
2. A kopjava megjelenése és elterjedése nemzeti szimbólumként a szlovákiai magyarok körében
....A várhosszúréti templomkert félreeső szegletében, szemben a mezőn túlról ide fehérlő krasznahorkal Andrássy-mauzóleummal egy frissen faragott kopjafán ez a név olvasható: NAGY FERENC honvéd, 1945. A sírhalom mellett egy ötvenes éveiben járó férfi álldogál (...) ifjabb Nagy Ferenccel, a magyarországi Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltár igazgatójával állok szemben, aki meghatóan szép történettel ajándékoz meg (...) Édesapám 1945. február 14-én halt meg (...) Aki a hírt hozta, csak annyit tudott, hogy Rozsnyó mellett, egy kis falu templomkertjében van eltemetve (...) Mintegy tfz évvel ezelőtt, amikor a múzeumhoz kerültem, egy közös kiállításon megismerkedtem a rozsnyói Bányamúzeum dolgozóival, és akkor újra felötlött bennem, hogy meg kellene próbálni a felkutatását. Megkértem a rozsnyói kollégákat, segítsenek nekem ebben, de nem segítettek. Viszont ekkor már erős nyugtalanság vett rajtam erőt és elkezdtem leveleket irkáin! a Vöröskeresztnek, a hadügyminisztériumba, meg a honvédelmi levéltárba. Még a rozsnyói városi tanácsnak is írtam, de válaszra se méltattak (...) Végül is kizárásos alapon megtudtam egy Ibos nevezetű tisztelendő úr leveléből, hogy Rozsnyó környékén egyedül Várhosszúrét templomkertjében találhatók sírok (...) így erősödött bennem a bizonyosság, amely Várhosszúrét polgármesterének, Soltész Sándornak a segítségével teljesedett be. Felkutatta azokat, akik annak idején a falu határában elesett magyar katonák elhantolásában segédkeztek, és megtalálta azt az embert, aki emlékezett rá. és meg is tudta mutatni, hol állt édesapám fejfája. így szereztem tökéletes bizonyosságot arról, hogy pontosan ezen a helyen van eltemetve édesapám. Halottak napján autóba ültünk, aggódván, miként fogja elviselni 72 esztendős szívbeteg édesanyám (...) Amikor pedig megérkeztünk, újabb meglepetés ért bennünket. A sírhalmon, a régi fejfa helyén egy művészien faragott kopjafát találtunk. Alkotóját is megismertük Ulman István helybéli fafaragó személyében, akinek nem tudom eléggé megköszönni az emberségét. Csak annyit tudok mondani, hogy ezt az embert - aki barátaival ugyanebben a templomkertben csodálatos emlékművet állított a többi, a második világháborúban elhunyt közel száz magyar honvéd tiszteletére - nagyon meg kellene becsülni. Nem kértem rá, magától faragta meg édesapám kopjafáját. Azt mondta, kötelességének érezte, hogy legalább ezzel a gesztussal fejezze ki megbecsülését a magyar honvédek iránt..." 71 Szlovákiai magyar viszonylatban eddig egyetlen olyan esettel találkoztam, amikor egy házaspár részére állítottak kopjafát, mégpedig külön a férjnek és külön a feleségnek. Sidó Szilveszter búcsi állatorvos és fafaragó édesapja halála után szülei számára készített két nagyobb méretű kopjafát a bátorkeszi temetőbe. Mivel katolikus vallású. keresztet is faragott rá. A temetői sírjelek tekintetében egyfajta „fejfa-revivaľ'-rôl beszélhetünk tehát, az esetek zömében azonban nem az eredeti forma éled újjá, hanem inkább az új, ún. folklorizmuskopjafa-stilusú sírjelek dominálnak, vagy pedig új típusok je71 Korcsmáros László: Magyar tölgy. Balladás történet egy sírhalomról. Szabad Újság 1994. december 21., 6. p. 59
