L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)

2. A kopjava megjelenése és elterjedése nemzeti szimbólumként a szlovákiai magyarok körében

lennek meg, mint ahogyan azt Ulman István munkássága kapcsán is említettem már. Amíg korábban a felekezeti hovatartozás kifejezése volt az elsődleges szempont, a kopjafaállftások esetében ez már másodlagossá vált, a nemzetiségi hovatartozás kifejezése vált elsődlegessé. A katolikus vallásúak számára már nem hat idegennek az egykor protestáns sírokat jelölő fejfa-kopjafa, gyakran részesítik előnyben a hagyományos kereszttel szemben. Számukra elegendő, ha felvésik rá a vallási hovatartozást jelző keresztet.

Sokak számára már magában az a tény is, hogy a kopjafa alapanyaga a fa, egyben visszatérést jelent a „gyökerekhez”, az „ősök” által használt természetes anyaghoz. Anyagi szempontból is valamivel kisebb megterhelést jelent a családnak, ebben az esetben azonban nem az anyagi szempontok játsszák a meghatározó szerepet.72 Figyelemre méltó, hogy két temetőben - a kelet-szlovákiai Perbenyíken és a kisalföldi Köbölkúton - is találtam fából készült, az obeliszk formájára faragott síremléket.

14. kép: Fa - kopjafa szimbólum egy felhívás illusztrációjaként (Szarnák Mihály rajza).

72 Dél-Szlovákia magyarlakta településeinek temetőjében különféle típusú fából faragott síremlékekkel találkozhatunk, de ezt a tendenciát a szlovákoknál is megfigyelhetjük.

60