L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)

2. A kopjava megjelenése és elterjedése nemzeti szimbólumként a szlovákiai magyarok körében

két kopjafa között elhelyezett, szintén fából készült táblára vésték fel (Szacsvay 1988). Számtalan, katolikusok részére állított kopjafát láthatunk Hajdúböszörményben, mégpedig a védett temetőrészben. Itt egy temetői előírás szerint csupán a Hajdúböszörményben hagyományos csónakos fejfák állítását engedélyezik, ezt az előírást azonban nagyon sok esetben megszegik. Útmutatóul az a temető gondnokánál fénymásolat formájában hozzáférhető füzet szolgál, amelyben a helyi múzeum szakembere részletesen feldolgozta a hajdúböszörményi hagyományos csónakos fejfás temetkezést, s bemutatja az ott előforduló fejfák díszítését, méreteit stb. (Szekeres 1998). Ennek ellenére a közelmúltban állított fejfák nagy részét nem ezek alkotják, hanem a „kopjafa formájúak”, vagy az ebbén a stílusban faragott keresztek. A hagyományos csónak alakú fejfák nagy résié katolikus elhunytak sírját jelöli (ezekre keresztet vagy Mária-fejet faragnak bele dombormű formájában). Az sem ritkaság, hogy a feliratot egy márványtáblára vésetik fel s azt erősítik a fejfára, sőt néhányon az elhunyt porcelán fényképe is megjelenik. Fényképet azonban a 20. század elején állított csónak alakú fejfán is láthatunk, úgyhogy ez nem számít ilyen szempontból különlegességnek.69 A fentebb említett kettős sírmegjelölésre Magyarországon is találtam párhuzamokat.70

Több olyah szlovákiai településen, ahol a reformátusok sírját a 20. század első felében (vagy akár később is) fejfákkal jelölték még, ma már nem a hagyományos formát követik, és nem az ezeken található hagyományos díszítőelemeket használják, hanem ‘kopjafákra’ jellemző formát szimbólumokat. Kivételt a Pekár József és az Ulman István köréhez tartozó faragók jelentik, akik nem négyszögletes keresztmetszetű és nem is hatalmas méretű fejfákat faragnak, hanem inkább a táblás fejfák csoportjába tartozó kisebb, viráginda-motívumokkal díszítetteket. Megjegyzem, hogy ez a fejfatípus sem követi az elhunyt lakhelyének hagyományos díszítőtradícióját, s formai szempontból is eltér, de a Szlovákia más területein síremlékként állított ‘kopjafákhoz’ viszonyítva az egykori valódi fejfákkal sokkal nagyobb hasonlóságot mutat méreteiben is.

Témánkkal kapcsolatban meg kell említenünk a várhosszúréti temetőben állított kopjafákat, s fejfaként funkcionáló kopjafákat is. A település lakosságának zöme a katolikus felekezethez tartozik, s a környék egyik frekventált búcsújáró helyének számít. A falu egyetlen, katolikus templomának kertjében található a környék legnagyobb második világháborús katonai temetője, ahol az elesett katonák emlékét több kopjafából álló emlékmű őrzi. Az egyik katona sírját a helyi fafaragó - Ulman István - külön kopjafával is megjelölte. Ehhez a kopjafához kapcsolódó történetet az egyik szlovákiai magyar újság munkatársa meg is örökítette. Néhány részlet az írásból:

69 Saját gyűjtés, 2004.

70 A magyarországi Dél-Komárom temetőjében 2003-ban megfigyelt márványból készült síremlék mindkét oldalán egy-egy faragott oszlop is tartalmazza például az elhunytak adatait.

58